2
- ELŐRE!!!
Magabiztos kiáltások vesznek körbe és érzem hogy ez egy jó harc lesz.
Itt az idő...
Pusztító erővel csapódunk az ellenséges vonalak közé. Pörölyöm egymás után végez a bukottakkal kik hátat fordítottak a Császárnak és inkább az őrületet választották. Számukra nincs kegyelem. Körülöttem csatatestvéreim sorozatvetői osztják a halált a hitetlenekre. Ez egy jó harc.
- Kapitány! A káoszhívők erősítést kaptak! - kiált felém egyik testvérem.
A csatatér túlsó felén megnyílik egy hipertérkapu és belőle kultisták százai törnek elő. Túlerővel nézünk szembe.
Nem messze tőlem egy talapzaton egy nehéz gépágyút pillantok meg. Hála a Császárnak. Odarohanok és egy határozott mozdulattal tépem le a fegyvert az állványról. Megvetem lábam egy kisebb magaslaton és testvéreim mindkét oldalról körbevesznek.
- A Császár dicsőségéért!
Csatakiáltásunk megrengeti a csatateret melyet villámvetők harsogása és felugató gépágyúm robaja követ. A pusztító sortűz pillanatok alatt megsemmisíti a káoszfattyak első sorait. Fegyveremmel a hipertérkaput fenntartó káoszvarázslókat veszem célba.
- Össztűz a varázslókra!
Esélyük sem volt. Golyók százai repülnek feléjük és tépik őket cafatokra. A kapu bezáródik és a felszabaduló energia pusztítja el a még életben lévő káoszerőket.
Csend telepszik a csatatérre. Testvéreim körém gyűlnek további parancsra várnak.
- Most mi következik kapitány?
- El kell jutnunk az emlékműhöz. Meg kell állítanunk Nemeroth-ot. Ha démonherceggé válik akkor a bolygó a pusztulás sorsára jut.
- Kapitány! Egy viharmadár készen áll hogy az emlékműhöz szállítson téged. - szól egy hang a kommunikátoromból.
Az égre pillantva megpillantom az szállítót amint felénk közeledik. Hangos robajjal száll le nem messze tőlem.
A rámpán felsétálva adom ki a parancsot a felszállásra.
- Pilóta! Irány az emlékmű. Itt az idő végetvetni az árulásnak.
- Parancsod szerint kapitány.
A viharmadár fülsüketítő robajjal száll fel és teljes sebességgel az emlékmű felé halad.
Itt az idő...