3

A viharmadár fülsüketítő robajjal száll fel és teljes sebességgel az emlékmű felé halad.

Itt az idő...

- Hamarosan ott vagyunk kapitány!

- Köszönöm testvér. Vigyél minél közelebb. Hátirakétával szállok le.

- Értettem.

Felcsatolom a hátirakétát és becsukott szemmel a Császárhoz imádkozom.

- Megérkeztünk kapitány!

Odalépek a rámpakezelő kapcsolójához és a kart lehúzva kinyitom a raktér ajtaját. Ellenőrzöm a fegyverzetem majd a rakétát bekapcsolva kiugrok a Viharmadárból.

A titán lövése darabokra szaggatta az emlékművet de most a darabok egymás körül keringenek és a hipertér erői mozgatják őket.

Hátirakétám segítségével egy magasabban keringő platformra érkezem ahol már vártak rám. Tucatnyi káoszfattyú vár rám célratartott fegyverrel. Leakasztok egy repeszgránátot az övemről és közéjük dobom. A robbanás ereje apró darabokra szedte a káoszhítűeket.

- Így jár ki az árulást választja.

Platformról platformra jutva közeledem a célom felé.

Félúton az egyik lebegő romra érkezve egy megnyíló hipertérkapuból démonok tucatjai rohannak felém. Pörölyömet két kézre kapva vetem magam közéjük. Mintha kezemet maga a Halhatatlan Istencsászár vezetné, harci kalapácsom minden csapásával egy-egy démont küld vissza az Immatérium mélyére.

Miután végzek velük két áruló testvérem ront rám egy magasabb lebegő szirtről. Villámvetőmet elővéve két lövést adok le. Mindkét lövés fejen találja célpontját akiket a becsapódás ereje lelök a szirtről és zuhanás közben a hipertér energiakisülései végeznek velük.

Megérkezem a darabokra szaggatott emlékmű központi részéhez és egy felvonót találok. Lecsatolom a rakétát és aktiválom a felvonót.

Felfelé haladva lélekben felkészülök a végső harcra.

A lift hangos csattanással megáll az emlékmű tetején. Márcsak egy hosszú folyosó választ el a céltól.

A folyosó végére érve egy nyílt térre érkezem. Távolabbi végében a káosz erőinek ölelésében ott áll Nemeroth. A káoszistenekhez imádkozik. Talán még időben érkeztem meg hogy megakadályozzam.

- Eme energia a Ti dicsőségetekből született. Visszajuttatva hozzátok elnyerem a halhatatlanságot.

A hipertér energiája teljesen körbeveszi Nemeroth-ot és eközben démonok tucatjai rontanak rám őket káoszgárdisták és káoszfattyak követik.

Villámvetőmmel a szolgákat veszem célba egy hosszú sorozattal végzek velük. A démonokat pörölyöm csapásaival fogadom és hamarosan már csak a gárdisták állnak köztem és Hadúr között.

A magasba szökkenve leérkezéskor erőteljes csapást mérek az első gárdista sisakjára és a csapás párává változtatja a koponyáját és darabokra töri a gerincét. Élettelenül zuhan a földre. A második gárdistát sorozatvetőmmel veszem célba és a robbanógolyók pont a szívénél szakítják át a vértjét. Az utolsó gárdista botor módon teljes erővel nekem ront de még mielőtt elérne engem hátulról egy energiakisülés változtatja párává. Elkéstem.

Az Immatérium csábító öleléséből az immáron démonná vált Nemeroth lép elő.

- Elkéstél Titusz kapitány! Most hogy elértem a démonlétet már halhatatlan vagyok. Eltörlöm ezt a szektort mindenestől és utána az egész galaxis következik. De miért nem csatlakozol hozzám? Képzeld el kapitány! Az Ultragárdisták mint a galaxis urai és te lennél a vezetőjük.

- Soha nem árulom el a Császárt! Én vagyok az akaratának megtestesülése! Most azonnal végzek veled! - Harci pörölyömet két kézre kapva teljes erővel Nemeroth-nak rontok és az ütközéstől mindketten lezuhanunk az emlékműről.

Eljött a végső harc ideje. A CSÁSZÁR DICSŐSÉGÉÉRT!!!

És a pöröly lesújt ...