Jelenések könyve II (Pricsárd kántor)
(Új ismerősöm és pléhbániai lakos.: Dobrocsi Richárd Ricó)
Pléhbánia az új kántor esete.
Derűs nap kelte idilli hangulat a vöröslő korong lassan feltápászkodik s meg kezdi szokott útját, melynek induló pályaudvara „Sziget szent szomorja” pléhbániájának trágyadombjának takarásában lévő keleti horizont s végállomása a kerti budi kátránypapírt régen látott tetője takarásában lévő nyugati horizont. Valahol egy kakas behangol a kukorékoláshoz... de nyakon vágják. Ez lészen az úr ebédje. Mert e paplak mélyén üvöltve hortyog eme kelettől nyugatig kakával határolt birodalom ura László Atya a pléhbános úr.
A langy szellő bejön az ablakon, közelharcot vív a még duhaj éjszaka peremén paplan alá eresztett békegalambokkal, majd megcirógatja a pléhbános tarkóját. Az megfordul s felmordul, felhorkanva mint ki magára kel, mennie kell! Felszökken az ágyon földre csattanó lábaival felrúgva a bilit. Szemei összeszaladnak, arc izma ökölbe szorul ahogy a bensejében gyomortájon valami megcsikordul. Két koppanás ahogy talpra szökken lengyel tornacipőjében. Egy csattanás amint hóna alá csapja a „Popó magazin”- címezetű lakberendezési újságot. Felkapja reverendáját s már szökell is mint másfél mázsás gazella a kerti dühöngő irányába. Nagy szökelléseiben meggátolja Mereverencia nővér bővérű jánya.
--Atyám gyónni szeretnék!-mosolyog rá a ledér nőszemély.
--Most nem lehet... mert ha ez becsúszik akkor mehetek én is. Keresd meg Péter Pátert a segéd lelkészt. Majd ő elintézi. Azzal tovaszökken, de még visszakiált Hátul lesz a disznók között, ottan biztos megtalálod.
--De atyám miről fogom felismerni? Kérdé kesergőn a jányzó.
--Ahogy ismerem a feje a moslékos vályúban lesz bal füle mögött félig szítt dzsoja jobb kezében üres miseboros demizson. Mondta a pléhbános és elviharzott a kerti budi felé.
Becsapta a deszka ajtót de a szívecskés kémlelőn még hallatszott ahogy seggével le szinkronizálja a csillagok háborújának nagy jelenetét. Miután ennek zaja elült, heves fitymacsattogások közepette merült bele kedvenc lakberendezési újságának újbóli áttanulmányozásába. S midőn végzett a kézihajtányos szerelemmel 45 percben meg gyónta az elmúlt 2,5 percben elkövetett bűneit. Majd penitencia nélkül feloldozta jobb kezét és valagát. Felállt kicsapta a budi ajtaját és elmerengett rezidenciája gyönyörűségén. A templom itt-ott mállik repedezett de hát nem az enyém mit tatarozzam. Az úr háza költsön ő a kőmívesre! S amott egy orosz T-34es harckocsi, nem volt szíve kidobni a lomtalanításnál. Szeme könnybe lábadt ahogy tekintete átrebbent a szettben hozzá járó Német Tigris páncélos vastagon lezsírozott testére. Sora van mindennek mint a kukoricának.- gondolta magában. Ekkor beszédült a korhadozó kertkapun „Szomorja” polgármestere. Akut delíriumos állapotában elnézést kért egy felmosófától kezet csókolt egy locsolókannának majd a pléhbános elé lépett. László atya nem volt meglepődve az állapotán, hiszen a legközelebbi csárda a pléhbániától majd 1,5 perc járásra van. Ilyen távon komoly tüneteket tud produkálni egy edzett szakember. Szeme sarkában még látta ahogy Péter pátert a bővérű nőszemély belöki a gyóntató fülkébe majd csendesen megjegyzi.
--Csak egy gyónás lesz nem kell annyira félni!
Feszülten figyelnek mindketten a fülke irányába. De jő aminek jönnie kell:
--Le vegyem a bugyim? Majd borgőzös válasz.
--Nem! Inkább köpd ki a rágód!
Ezután jóleső nyikorgással adják át magukat a szerelemnek.
A polgármester már harákolt mint egy kitikkadt teve a sivatag közepén. Pléhbánosunk leemelt egy demizsont mely a budi melletti diófa ágon lógott amolyan menekülési útvonalra kihelyezett vésztartalék ként. Meghúzta majd böffentve átnyújtotta a polgármesternek.
--Ezt húzza meg ne a Volvóm ajtaját.
A polgármester döntötte magába a szeszt, itta mint a sivatag a tevenyálat. Csak levegőért bukott fel néha. Majd mikor a demizson derekára értek hanyatt vágta magát.
--Ez meg mi a rosseb? Nagyon rossz.
--Ó mennyei manna! Bocsásd meg neki uram nem tudhatja mit beszél. Fordult az ég felé László atya.
--Ember ez igazi kölyök pezsgő! Pulcsi pincészet +18 szőke hajadon évjárat!!! Nem pancsolt kis vörös amit áteresztettek a nagy lyukú darálón tokkal vonóval traktorossal szeszfőzdével.
De hát én vagyok a hülye. -legyintett, a disznónak jó a moslék is.
--Ne személyeskedjünk pléhbánosúr! Egyéb iránt csak azért jöttem mert üzenetet kaptam vörös telefonon. Az új kántor ma érkezik kicsiny falunkba ki kellene dülöngélni elé az állomásra. László atya fel serkent.
--Péter páter hagyd a maszatolást! Hozd a kérődző jámbor jószág által meghajtott távolságáthidaló készüléket.
A megszólított kitántorgott a gyóntató fülkéből.
--Mi a franc nyavaját a kinek, hova?
--Állj elő az ökrös szekérrel tégy a szerelvényre egy hordó misebort a tablettásból! Magyarázta a pléhbános.--Megyünk az új kántorért az állomásra!
--Őt nem viheti!-Hiszen tök részeg! Jelentette ki a polgármester majd visszahanyatlott a porba és elszundikált.
Péter páter ezen megdühödött és jobb kezének mutató ujjával az égre bökött.
--Azt akárki mondhassa! Ezután ünnepélyesen legurult a lépcsőn. Mikor magához tért még kijelentette.:-Nem fájt!
Ekkor derült égből nyakába zuhant egy hangverseny zongora és a zsineggel hozzá erősített postai boríték. László atya tapsikolva szaladt a tetem felé.
--Hurrá megjött a légiposta!
A halom aljáról még hallotta Péter páter elfojtott hangját.:
--Ez a szemembe ment. Na jó ez már fájt!
Szétmarcangolta a borítékot és olvasta.
„Nesze nektek, szinte új kántor. Alig használt még bejáratós! T.Tel: az ÚR”
Hát ha az úr adta nekünk akkor megfogadjuk. Mondta és elkocogott magára ölteni az ünneplő reverendáját. Mire vissza érkezett az ökrös szekér már menetkészen állt a kapuban. Még visszafordult és elköszönt szeretett birtokától hiszen a pályaudvar az út túloldalán van és ki tudja vissza térnek e valaha. Megy az ökör magában.
Ja nem. Megy a két pap a boroshordó ökrös szekéren. Megérkezvén az állomásra éppen befutott a vasparipa. Rettegve lassított az állomáson, valamit kihajítottak belőle és tova robogott.
Ez lesz az. Nézett össze a két pap és oda ballagtak hozzá.
--PRICSÁRD? Kérdezte Péter páter.
A földön fetrengő ember felült.
--Felettébb érdekes megoldás a le szállásra a vasúti szerelvényről. Miért van ez így? Kérdezte kikerekedett szemekkel.
László atya csak legyintett. --Egy kis csacskaság miatt. Régen nálunk is megállt a vonat, egyszer! De miután akkor a kazánfűtő két perc alatt elvesztette kártyán a mozdonyt, és még meg is verték mert nem akart inni, azóta nem áll meg csak lassít.
--Szép történet. Mondta a cingár ember és letörölgette a monokliját. Kérhetnék egy teát?
Péter páter megvonta a vállát. Ha mindenáron meg akarja veretni magát, csak tessék kérjen!
László atya a kezét tördelte..-Itt nálunk Szomorján 10% véralkohol szint a turista vízum, 40% a letelepedési engedély. És ha megüti a helyi átlagot 50% akkor tősgyökeres Szomorjai lakos lesz magából.
Az új jövevény feltápászkodott és kezet nyújtott. -Jó napot a nevem Pricsárd eredeti úriember és antialkoholista. A két pap egyszerre kapott a nyakukban lógó kereszthez.
--Isten káromló! Mondta Péter páter és elhadart a jövevény arcán egy simogatást. A pofon akkorát csattant mint az égzengés, több járókelő is az égre nézett felhőket kutatva. A jövevény újra a földre került összekócolódott végtagokkal. László atya megijedt és bekocogott a bakterhez, jöjjön nézze már meg mi van az új kántorral. És jött a vasúti bakteriológus. Jó polgárhoz híven már hajnalban hozta az 50% os limitet. Amíg az állomás épület mellett haladt még csak-csak de amikor lépésnyire eltávolodott tőle térdre rogyott és négykézláb közelítette meg a sérültet. A bakter keserűen konstatálta: Folyadék kell a szervezetébe amíg jönnek a mentők.
--Beöntés? Kérdezte Péter páter felcsillanó szemekkel...
--Inkább infúzió. Lehelte a bakter borízűn majd összegömbölyödve elaludt. A két pap felnyalábolta a sérültet és oda dülöngélt vele a szekérhez. Ott aztán tanakodtak mit kellene tenni. Majd hirtelen ötlettől vezérelve fel spaniferezték a szekér hátulján lévő dögvasra. Még 2 gumipókkal körösztbe fogatták nehogy meglazuljon. Sebészeti beavatkozásra nem lévén mód szekercével metszettek nyak tájon egy ütőerest majd bevezettek rajta egy méteres kerti slag darabot. László atya meg kluttyogtatta a slag másik végét a miseboros hordóban. Mikor megindult a vérátömlesztés békésen felhajította a hordó mellé Péter pátert majd felült a bakra és elhajtott a pléhbánia irányába.