Jelenések könyve III (Makaróni)
Makaróni eljövetele. ( alias Simon Zoltán)
Imááááádlak csokibőrűűűűűűűű afrika fehér tangás néger lányok otthona! Dudorászta teli tüdőből László atya miközben erősen koncentrált Michael Angelo munkásságára... vagyis a kápolna közepén a hátán fetrengett kezében egy leharcolt meszelőt lóbálva. Na nem kedves olvasó nem adta munkára a fejét íj el aggot korára. Csak mivel a faluba cirkusz érkezett gondolta ahelyett, hogy hagyná magukat lehúzni inkább pénzt csinál a cirkuszból. Előhozatta Sátánkát a pléhbánia bikáját és elkezdte át kozmetikázni zebrának. De amikor a kényesebb részekhez ért véletlen leverte róla a napszemüveget. Amitől Sátánka kicsit begurult. Megigazgatta sörényében lévő hajcsavaróit majd úgy felrúgta László atyát, hogy az celebrált sebtiben egy nagyvizitet a főnökénél. Reverenda spagijára akasztott meszesvödörrel és kezében a már említett pemzlivel. (röp) Pályája csúcsát jelezte ez a villámlátogatás de ahová az ember feljut onnan vissza is kell térni. Sikítva vonyítva száguldott a pléhbánia irányába függőlegesen egyre gyorsulva orcájával megszámolta a kúpcserepeket a tetőn majd egy gyengébb eresztéknél beszakította azt és aláhullott mint egy bukott angyal. De nem adta fel, mikor már kezdte érezni sajgó tagjait mint egy fél óra alatt felpattant és kitántorgott a templomból. Körbe tekintett udvartartásán. Hun a francban kujtorog már megint Péter páter!? De lám ahogy kibattyog a fényre már látja is. Péter páter kedvenc vízilova a zsiráf nyaka oda van 3 ponton kábel kötegeleővel fogatva a harangtoronyhoz, ő maga pedig letolt gatyával ügyködött a víziló zsiráf fejével. Hát minden rendben van de vajon Pricsárd merre lehet? Bőszen futkorászó tekintettel keresgéli a pléhbánia kántorát. És rátalált... Pricsárdka éppen orcán fekve valószínűleg a fűszálakat tanulmányozta a virágos réten vagy egy vakonddal smárolt. Ekkor berobogott Mereverencia nővér lánya.
-Atyám itten van egy úr és aszondja, hogy a csuhás tolvajjal akar beszélni.
No ezen megszólításra László atya annyira megorrolt, hogy elordította magát.
-Alarm! Mindenki a védművekre!!! Behatoló a főkapunál! Összeszaladt a pléhbánia a tigris tanknál egymás után ugráltak be a háborús szörnyetegbe. László atya kipillogott rozsdás Wermacht sisakja alól.
-Irány a főkapu teljes gőzzel előre! Péter páter elfordította az indító kart de a motor meg sem mukkant. Szerényen megütögette az atya lábszárát egy használt piszkavassal, minek következtében az atya lefejelte a tornyot majd lecsordogált a küzdőtérbe.
-Na mi a rosseb van?
-Gépház a toronynak! Cseresznye a motor! Morgott a páter.
-Miért pont cseresznye?
-Há mer nem megy!
-Na akkor kifelé a sok okostóni! Ha nem indul be kő tóni!
Így érkeztek meg a pléhbánia kapujába. Egy kitűnő állapotban lévő tigris tank egy jó állapotban és wermacht sisakban lévő szerzetes a toronyban és a két tüdejét köpködő kijelölt önkéntes amint tolják a tankot. László atya kukkert vesz a szeme elé és végigméri a tőle 40 centire álló alakot. Piros fűszoknya, használt munkás kabát, svejcisapka „munkás” dekk a szája szélén. Sárga patak csordogál a lába szárán. Minden rendben.
-Mi kéne ha nincs? Kérdi a jövevényt.
– Jónapot aztat hebegi a megszólított. Majd nagyot húz a felső zsebében lévő flaskából.
Mikor mán meg merítette bátorságának kulacsát az alkohol hűs medencéjében gyors egymásutánban szökkentek ki a szavak fogának kerítésin.
– Hát az van hogy a zatyát keresem... abud el mekhri... muhkri....nem nem na most megvan makhri vagyok négyszeres virágkötő bajnok és nyomokban teve hajcsár voltam. Amíg el nem kötötték a tevémet.
-Áh... őszinte részvényeső! Jelentette ki Péter Páter. Hát hogy nézett ki az a teve? Ugye nem hasonlít egy vízilóra ami olyan mint egy zsiráf?
-Há mán mé hasonlítana? Egyébként van itt normális ember is?
-Van de ehhez persze magának semmi köze! Sértődött meg László Atya
-Nem gondolja hogy csak így beszédeleg az én és sorstársaim szerény hajlékára és akkor mi majd már a következő futamon indítjuk mint tevehajcsárt?
-Há valójában én nem gondolkodom mert az egy fájdalmas állapot. És orvosi papírom van róla hogy nekem olyat nem szabad....
-Na ezt a részt hajlandó vagyok elhinni papír nélkül is.
-Az az igazság hogy a kummancsok földjén keltem át az én kedves Rozáliám hátán... amikor is egyszer csak .. bealudtam. S mire reggel felébredtem már egy hintalovon szundikáltam. Na mondok magamnak jó nézünk miki! Most mehetek a hintalóversenyre zsokénak.
-Dejó. Tapsikolt fel Pricsárdka és azon nyomban orcátlanul lesmárolta a miseboros demizsont.
-Nem jó. Mondta az idegen. Észre vettem, hogy amikor a négyes kanyarban kiteszem rázókőre tempót és menetstabilitást veszítünk!
-A hintalóval? Kérdezte László atya.
-Nem a kaszinóban a rulett asztalon! Naná, hogy a hintalóval. Ne akarjon kizökkenteni atyám.
-Isten mentsen meg engem attól.. mentegetőzött az Atya. Na kerüljön beljebb csak nyugodtan.. lökdöste a templom irányába a jövevényt.
-Nem köll megijedni jó sora lesz nálunk. Egyébként is gyűjtjük a hülyéket! Már van egy rakással lent a pincében lubickolnak befőttes üvegben nyakig formalinban. Csak találunk magának is egy kényelmes gumírozott betonbunkert...
Hát így került Makaróni testvér aki „Négyszeres virágkötő bajnok tevehajcsár és nem hivatalos hintalózsoké!” a pléhbániára.
(Na most azok a kis kék kockák hogy a rossebbe kerültek a bekezdés elé? Ebből szex lessz és valaki nem fogja élvezni.... Na mindegy már nem szerkesztem újra mert megőrülök. Dicsértessék és szép álmotogot!)