László Atya születése.
LÁSZLÓ ATYA SZÜLETÉSE.
A húsvéti nyuszi még javában visongott a paprikás lében lubickolva, ezen a nem mindennapi Vasárnap délutánon a pléhbánia udvarán, hirtelen felindulásból felállított bográcsban. Amikor László atya szemei a semmibe révedtek egy a bogrács máglya alól kipattanó szikrát az ég felé követve. Csokimuter megszánta az elámuló férfiút és fültövön vágta a lekvár keverő fakanállal.
- Mondtam, hogy nyírjuk ki a nyuszit! Korholta a pléhbánost csípőre tett kézzel... Most meg itt van nesze hát nem kifürgye azt a drága finom szaftját!?
László atya meghorkant...
-Most mit ripakodsz? Most mondtam el neki egy esti mesét... teljesen elaltattam a gyanakvását. Még hallottam ahogy hortyog! De most rohanj csődítsd ide a népet mert eljött az idő!
-Na! Csak nem feldobod a strandpapucsot? Tudtam, hogy egyszer meghallgatja valaki ott fent az imáimat.
-Te muter... már úgy beszélsz mintha házasok lennénk... mindjárt hozom a láncfűrészt, hogy ezt azért komolyabban is megbeszéljük. De most menj és csőőődíííííííííts!
Szépen lassan szálingózott a pléhbánia lakossága mint a Moszkvai hóesés. Elsőnek Makaróni nyargalt be hosszú kantárra eresztett hintalován. Majd megérkezett Csokimuter PéterPátert tolva a ganajos talicskán maga előtt rugdalva Pricsárdkát. A pléhbános végignézett szerettein és e képpen szólott:
-Kedves testvéreim azért jöttünk össze, hogy a jó isten megláthassa odafentről minő terhet rótt rám... ja nem neeeeeeeeeem.
-No azért jöttünk össze mert mesélni szeretnék nektek... a gyermekkoromról!
Már oszlásnak indult volna a tömeg. Mindenki igyekezett elsíbolni de László atya résen volt. Reverendája zugából (ki tudja hová volt felakasztva) előkapott egy kibiztosított kézigránátot és be ugrott a kis csoport közepére.
-És mindenki érdeklődéssel fogja végighallgatni eme rövid ám de annál tanulságosabb történetet. Igaz?
A tömeg egy emberként fetrengte körbe a máglyát és a felette rotyogó nyúlpaprikást. Az atya szeme elhomályosult a bátorítónak leküldött kis felestől és rákezdett.
-Mintha tábortűz égne őszi éjszakákon, messziről lobogva tenger pusztaságon... gyermekkorom képe úgy lobog fel nékem.... mintha egy láncos buzogánnyal törölnének képen! Bár mindenki azt gondolja, hogy László atyát titkos NASA bunkerekben fejlesztették ki és a CSEKA-MOSAD-KGB vegyes módszerein nevelkedett de ez nem így van... Valahol messze messze két boldog tinédzser (egy fiú egy lány, csak a tisztánlátás végett) szerelmének rothadt, kukacos gyümölcse ő. Születése pillanatában az orvos még remélt. Fogta a kis buksiját gereblyével megfésülgette még középen el is választotta.... mire kiderült hogy az nem az okosabbik vége a csemetének hanem a segge. (tolatva jött világra szolidalitásból.) Amikor az orvos meglátta az arcát, felsikoltott (és azóta is egy ideg szanatóriumban tengeti életét fehér egereknek bendzsózást oktatva). A gyermek le szállingózott a kezéből a földre mint egy tömör betonkefni. Elálló fülei nagyot csattantak a szülőszoba kövezetén. Mikor már meg merték fogni … a kiérkezett vegyvédelmi egységek parancsnoka egy kohócsipesszel a nyakánál fogva behelyezte egy ólomszarkofágnak látszó inkubátorba. A nővérkéket vegyvédelmi oktatásban részesítették. A kis Lacikát hegesztő pajzsba öltözött védőruhás nővérkék nevelték. Amikor már kezdte kihízni az inkubátort a szülészeti osztály nem kis örömére a szülei magukhoz vették és elindultak hazafelé. Az apja mikor meglátta csemetéjét már tudta... soha nem fog tudni annyit inni hogy az alkoholos befolyásoltsága emberi mércével elfogadhatóvá redukálja gyermeke mosolyát. Pedig egész életében rajta volt a projekten. Na a hazafelé úton apja amikor egy pillanatra nem figyelt az édesanyja egy óvatlan pillanatban kitolta a pólyás babakocsiját az éppen érkező dízel mozdony elé... szolidaritásból nem keresztbe hanem hosszába. Már kualalumpúr magasságában járhatott a szerelvény amikor Lacika egy kézifékessel kivágódott előle és kerékre kapott babakocsiján berobogott a susnyásba. Ott aztán két élemedett korú mocsári zsurló vette gondozásba. Gondtalan gyermekkorát tengette a mocsári zsurlók gyermekeként amíg nem jött a kombájn és derékba törte szülei karrierjét. A kis Lacika a mezőgazdasági gép előtt kocogva fedezte fel a futás örömét. Majd egy barlangban talált két gilisztát akik hajlandóak voltak örökbe fogadni és tovább nevelni. Egészen addig míg nem kapott ebédmeghívást a szomszéd kannibál törzs vezetőjétől. A faluba megérkezve már messziről látta a hatalmas kondért és az alá rakott tüzet. Az ebéd alatt meg sem szólalt. De amikor az utolsó falusit is elfogyasztotta és kenyér héjával eltörölgette a tányérját, már nem volt kivel beszélnie. A kannibál falu végében talált egy teljesen új Tigris tankot még szinte a gyári zsírjában. Az addigra már bőven kihízott liberóját lecserélte a törzs által utoljára ebédre meghívott misszionárius papi reverendájára. És megkezdte élete nagy útját aminek során találkozott egy kecske kamatyoló szerzetessel és elsajátította a gyerekpálinka készítés nemes tudományát is... de ez már egy másik történet.
Mikorra ide ért a történetben a pléhbános szerettei már egymás hányásában fetrengtek a boldogságtól fal fehér arccal. Csípőre tette kezét és elmosolyodott:
-Öröm az ilyen jó hallgatóságnak mesélni. Azzal megkeverte a már nem visongó nyúlpaprikást.
Külön köszönetem a szüleimnek a szellemi támogatásért. Tudom ti nem tehettek róla de lám csak mire vitte a gyerek.... :D