Sebészet avagy Fürtöske a sorozat gyíkos!

2014 Február 27,   05:06

Meg janvár magasságában volt egy is koccanásom aminek folyománya kent meg pattant a zománc a lábamon. Maga a karosszéria nem sérült tehát a partizán gyógymódot választottam. Jó hónapig nem foglalkoztam vele, de amikor már Görögül beszéltem fájdalmamban muszáj voltam kis segítséget kérni páromtól. Kicsit segített... mondhatjuk úgy is, de inkább ártott. Na nem a sebnek hanem nekem. Amikor megnézte baljós kijelentést tett:

-SEBÉSZET!

Felugrott előttem Mordor pokolbugyra. A tündének álcázott Ork identitással rendelkező "kedves" nővérkék, öngyilkos merénylő és az arab terroristák későbbi ledoktorált leszármazottai az ORVOSOK! Na meg természetesen a Mordor kapuját őrző természetben csak és kizárólag nagy tételben előforduló várakozó tömeg. Mint a Hobbitok. Emberek akik arra lettek kitenyésztve titkos NASA bázisokon, hogy orvosi rendelőkben rajtaütésszerűen várakozzanak.

Nagy nehezen rábeszéltem asszonykámat a partizánkodásra.

Mondván: nem kellene azt erőltetni!

Igen ám de amikor már a második doboz ragtapasz is kárba veszett látványos javulás nélkül magam is beláttam – Ebből sebészet lesz.

Átzavartam magam a szomszéd faluba természetesen vittem az asszonyt is na nem a rettegés miatt. Csak olyan megfontolásból ha esetleg sebészeti selejt sorsára jutnék úgy mégis nehezebb eltussolni ha van egy rokon a váróban.

No bemegyek és láss csodát üres a váró. Mondom asszonynak biztos ez a sebeszet? Basszus akkor ma nincs rendelés... és már mentem volna tettet szomorúsággal viszont jól látható mosollyal haza fele. Ekkor kivágódott az ajtó kilibbent Fürtöske.

-Mikó László! kiabálta fejhangon az üres váróba.

Megmondom az őszinteséget Fürtöske nem rossz darab. Na de én ismerem eztet.. hahaaaaa csatt csukódik a zárka ajtó oszt kanyec filma.

No de megszólíttattam beléptem a szobába. Ott volt egy ágy. na mondom magamban mekkorát fejlődőt az orvos tudomány.

Fürtöske rám mosolygott.

-Mi a panasz? Foglaljon helyet! és tapicskolta az előző beteg után gondolom slaggal lecsapatott boncasztalt.

Gondoltam foglalok én arany virág, de úgy hogy neked is maradjon.

Beleverte a számítógépbe hogy el ne feledjük miért jöttem... Én meg állok mint lópénisz a lagziban. Kérdezte mikor jártam erre utoljára. Mondtam nem olyan régen... talán tavaly...

Püföli a gépet... aszondja két éve. Na mondom lebuktam. Aszondja akkor elküldtek ultrahangra.. Mondom igen… de kiderült, hogy nem vagyok terhes...

Felugrik, odajön.

– Üljön le! (hol voltunk már a foglaljon helyettől)

Felültem a boncasztalra. Nézegeti a sebet... ránézek. Mosolyog. Na nem úgy ám.

Azt tudni kel hogy ha az orvos mosolyog az azt jelenti, hogy egész nápojiba már ne kezdjél.. Nem lesz annyi időd. Max mázat nyalogatod le.

No Fürtöske mosolyog. Meglocsolta valamivel a sebet amitől én rozsaszin fűszoknyában krikettező vízilovakat láttam. Ennek örömére fogott egy marék félbehajtott gézlapot és elkezdte kitörölgetni a sebet... de úgy mint a külszíni szénfejtőgép.

Mondom neki:

-Ésszel ám! Az ott élő szövet a csont vázon! Ez egy ilyen bio terminátor!

Na amikor végzet fogott egy marék gézt és eltűnt... Mikor visszajött egy gyanús halom fehér por volt a gézlapon.

Most jön ami még nem volt. Aszondja kicsit fordítsam el a lábam... kicsit elfordítottam. Letette a gézlapot és tekert olyat rajta, hogy a két lábfejem derékszögben állt.

Puff ráborította a sebre rászorította a gézlappal majd jólesően kijelentette:

– Ez egy kicsit csípni fog.

Aztán elkezdte bekötözni... na annyi keze a polipnak nincs! Tíz másodperc múlva úgy álltunk mint egy Picasso megálmodta Laokoón Csoport. Mindenhol kezek lábak mint egy szépen kivitelezett kocsmai verekedésben... Aszondja emeljem fel a lábam!

Ehhez a felvetéshez meg kell jegyeznem ahogy ott ülök egy "L" betűre hasonlítottam..... ami lenyelt egyben egy "D" betűt. No nem vagyok anorexiás.

Mondom, hogy emeljem meg? Úgy hogy átférjen a spulnyi!

Felkaptam megemeltem. Áthúzta megtekerte. Aszondja kész vagyunk. Kezdett előtörni belőlem az óvodás. Nyenye nye nye nye nyeeeee nem érzek semmit! Majd fog! Nyugtatott meg.

Én mar húztam volna a belem haza... de nem engedett. Aszondja hétfő szerda péntek vissza kel jönni kötözésre. Mondom kinek?

Magának!

És lássatok csodát mire kiértem a kocsiig beért a varázspor! Öreg koromra való tekintettel úgy nyígtam a fájdalomtól mint egy herélt elefánt.

De elmondhatom hogy a gyógyulás rögös útjára léptem. Most már olyan alkatrészeim is lüktetve fájnak amikről nem is tudtam hogy vannak.