Sebészet+ megfázás koprodukció!
Valahol egy messzi messzi galaxisban....
A sörösüveghegyen innen de a taknyos zsebkendő buckán túl, még mindig folytatom elkeseredett harcom az orvostudomány szolgái ellen. A lábsebem mellé (amit 3 hete hordok kötözésre a sebészetre) most még kaptam egy megfázást. De nem ám azt az egyszerűt amikor köhög az ember mint a göthös macska, betol két negrót oszt meggyógyul. Ilyen „krimi kongói láz ala ebola, tifusz, malária” szerű képződmény. Amikor este lefekszessz nyakadba rántott dunnával álmodban pucér maláj lányokkal fogócskázol egy lakatlan szigeten, és mire felébredsz levet eresztesz mint a savanyú káposzta, olyan érzésed van mintha egy kulacs víz illúziójával bejártad volna a góbi sivatag összes karaván útvonalát. Fáztam és izzadtam... Haláltusámat vívtam kivont fogpiszkálóval míg ellenfelemnek egy láncfűrész jutott. Alap elememben kemény vagyok mint a cicakő! De ez a betegség levert mint bantu ovist a mocsárláz. Felültem az ágyon és úgy éreztem magam mint Rémbó a harmadik rész nagy jelentében. MIND ITT HALUNK!
Elrohantam volna az íróasztalomig ami 2 lépésre van az ágyamtól. Ehelyett ahogy felálltam az ágyról mindjárt leborultam Mekka irányába és elmormoltam egy zsolozsmát.
Akár fogalmazhatunk így is....mindenesetre Isten benne volt a mondókában. No fel nyaláboltam magam, hogy majd el küzdöm ványadt szervezetem az asztal melletti könyvespolcon árválkodó tasakos megváltás (Neocickány) hoz. Ekkor felrémlett hogy nekem holnap még mennem kell kötözésre is. Na Fürtöske boldog lesz ha meglát ilyen állapotban. Pikk pakk betoltam egy cickányt vissza hömbörgettem magam az ágyba, sebtében elbúcsúztam szeretteimtől majd álomra szenderültem. Teljesen úgy aludtam mint egy csecsemő. Óránként felébredtem fuldokolva köhögni és hevesen nyáladzani. Szépen csendben megéltem a másnapot is. Visszamenőleg meg kell emlékeznem arról, hogy megérkezett a harisnyám. Tádáááám kibontottuk és az asszonnyal körül ültük. Már alapban az sem volt egyszerű művelet ahogy az asszony bele taposott a két barna szívószálba. Ki tipegtem a tükör elé és elámultam. Mint egy gombócos fagyi. Kis barna tölcsérem tetején ott gubbasztott egy gombócban jó magam. Ott a látványtól elborzadva tudtam na ez az amit Fürtöske sose nem fog látni! Egy egész nap volt rajtam ez a kellemes ….öööö.... nem mondanám öltözéknek inkább kényszerzubbonynak. Az még csak egy dolog, hogy ha kicsit nagyobbat lépsz akkor husss már le is futott a térdedig a cumó. (lejjebb csak azért nem mert mint Pöttöm Panna megemlítette „Magának olyan vádlija van mint egy átlag embernek a combja”) No ez kényes pillanat. Mert amióta Péter Páterral elkövetett áldásos tevékenységünknek köszönhetően Big bráner házat csinált a főnök a munkahelyből nem lehet ám csak úgy segget vakarni, cicakakát pipattintani a cserpákból golyóbist gyúrva belőle elpöccinteni, mert a nagy testvér mindent lát. És ugye a nagy testvér az nem hadbíróság.... azt többször vissza lehet nézni. Egyetlen terület van a munkahelyen ami kitart a kamerától való függetlenség frontján a retyó! Na ki kacsáztam a budira megigazgatni a harisnyám. (Fú de perverz, nem hittem volna hogy ezt egyszer így leírom. Versic úr nem röhög! Együtt érez!) Na igen a budi. Ezen helységet általában 1 de esetemben 0,5 emberre tervezték. Olyan kicsi a kincstári céges retyó, hogy lebalettoztam egy hattyúk tavát mire sikerült visszacincálnom a harisnyát. Szóval teljesen jó volt úgy tipegtem egész nap mint egy gésa és így is óránként kellett rendbe hoznom a toalettemet.
No de reppenjünk vissza a jelenbe amikor is megyek kötözésre... nyolcadik menet. A váróban már ismerős arcok fogadnak, mind a százkilencvenkétmillió. Fürtöske kióbégat az ajtón: Mikó Lászlóóóóóóóóó! Jöjjön jöjjön Mikó úúúúúúr! Már azt hittem megijedt és hazament.
Bementem a kötözőbe, emberek nem fogjátok elhinni. Térdig gázoltam a nővérkékben... voltak vagy négyen. Van ott egy fekete akit már kinéztem magamnak Fürtöske utánra desszertnek. Olyan hosszú elfáradsz mire végig lefetyeled. Na a fekete háromszor vette át a pólóját amíg Fürtöske kubikolt a sebemben. Amikor is Fürtöske egyszer csak elszaladt... de sebtében vissza is tért. És a kezében már ott csillogott a nem bizalom gerjesztő eszköz. Csak ennyit mondott „Most nem fog szeretni.” Nem akartam szétrúgni a homokvárát hogy eddig sem szerettem. De amint megláttam mi van a kezében, majdnem a sikító frász jött rám. Egy ilyen mini fángli olyan mint amivel a kőmíjes csapkodja a majtert a falhoz, csak kicsiben. Na ezzel elkezdett kapirgálni a sebben. Há mondom ez hülye! Nagyon fájt a művelet. De Fürtöske közben mormolgatta, hogy nem baj csak ne engem utáljon... Hát gondoltam magamban kit utáljak? Elküld ultrahangra, feloldja a szervezetem borsavporban utána itt kapirgál mint valami kínai nőgyógyász.
Aztán amikor már kiélvezte rendesen a szadizmust lemosta az élő húst (szerintem kromofággal) jött ki a szemem mint a csigának ahogy suvickolta a gézlappal. Ekkor a kötözőt a vizsgálótól elválasztó ajtóban megjelent Pöttöm Panna kezében a Schindler listájával. (de régen láttam a filmet... hopp egy mellék szál... nyissz. Ba...meg az az ujjam volt. Na mehetek tatarozásra Fürtöskéhez.) Szóval ott áll a listával és olvassa Fürtöskének. Mikó László! Mire fürtöske megszólalt Ő az enyém!
Na így történt ez a félrecsúszott szerelmi beteljesülés amikor is Fürtöske magáévá tett!
Továbbra is kis kezit csonkolom a Ráckevei sebészet minden női dolgozójának!