Sebészeti MŰTÉT csupa nagybetűvel!
Betekintés a sebészet mélyebb bugyraiba!
Ülök a váróban műtétre és kötözésre várva. Forgatom a kezemben az artistát. (Keresztet. Kértem az asszonytól.) Fürtöske kiront a kecójából... ahogy elviharzik mellettem rám néz és vigyorog. Áááá jött a kés alá. Na ez megalapozta a jókedvem. Forgatom az artistát. Mortyogok magamban egy miatyánkot... mikor elérek a … „mennyekbe”... Pöttöm Panna kifordul az ajtón, óbégatja nevem... mondom akkor menjek be. Belépek csatt be az ajtó. El bukfencezik egy ördögszekér előttem. Na itt még vissza fordulhattam volna és zokogva kaparhattam volna az ajtót, hogy én ártatlan vagyok! Engedjenek ki! De nem... ugyebár a marhák is önként mennek a vágóhídra. Én esküszöm még harmónika szót is hallottam. Megyek a boncasztal felé. Pöttöm Panna takarítja előttem az utat. Fel ülök belép a bicskás doki. Aszondja:
-Kötözzék át készítsék elő és jövök azonnal. Ezzel uccu nekünk elszaladt.
Na mondom magamban 50% esélyem a túlélésre az asszisztencián a Pindurpandúrok vannak. Névlegesen Fürtöske és Pöttöm Panna. Na mondom a két kedvenc asszisztenssel játszunk kikötözőset hurrá! Adjanak egy kötelet! Fürtöske éppen klopfolja a számítógépet. Panna ott sertepertél körülöttem. Üljön fel az ágyra! Felültem. Úgy tépte le a ragtapaszt, hogy lepergett a zománc is vele együtt. Erre mondja nekem Bocsánat bocsánat... bele karicstol a túlméretes fülpiszkálóval bocsánat bocsánat. Fogja és vakarja le a felhólyagosodott zománcot a lábamról egy ilyen mini rotációs kapával. Kívül Rémbó vagyok de belül üvöltök mint egy állat. Aszondja Panna: Készvagyunk. Én már csak ennyit tudtam hozzászólni:
-De jó maguknak.
Lemászok a boncasztalról és próbáltam elosonni. Panna elém áll.
-Hasra!
Te jó isten mondom mi van légi riadó?
De Panna mutatja hogy hömbörödjek vissza a bonc asztalra hasra. Ember ha azt mondod az urológusnál kellemetlen... én azt mondom nem vagy kövér ember a sebészeten a boncasztalon hason! Na csak hogy bele tudd élni magad:
A dagadt ember az olyan, hogy a lábán állva még néz ki valahogy... (én mondhatom mert én is az vagyok) Ugye a gravitáció segítségére van hogy a természeti adományokat tégla testbe öltse. Leg rosszabb esetben ha nagy a pocak a WC-n rá lehet segíteni a célzásra egy kincstári periszkóppal. De a boncasztalon HASON semmi esélyed egyben tartani a szervezeted. Adoniszi..... pardon két Adoniszi felsőtestem hason fekve úgy nézett ki mint amikor egy talicska majtert kiöntesz. Na gondoltam magamban ennél jobban már nem lehet megalázni.... Én hülye.... pedig dehogynem. Na fekszek ott feltűrt gatyaszárral hason. Aszondja Panna:
-Töltsük ki a nyilatkozatot.
Fürtöske hozzám vagdalta a kérdéseit.
-Mióta van ez a kinövése? Hány éves? TERHES? Önként vállalja a műtétet?
Nagyjából meg sem mertem mukkanni. Ha mondok egy „IGENT” beikszeli, hogy terhes vagyok! Akkor meg aztán magyarázkodhatok. Na kiszínezte a nyilatkozatot. Orrom alá dugták. Aszondja Fürtöske na akkor most már tuti nem lép meg!
Mondom nekei hogy lenne nekem is egy kérdésem és egy kérésem. A kérdésem annyi lenne, hogy az orvosi titoktartás arra is vonatkozik ha esetleg elkezdenék sírni mint egy négy éves kislány!? Megnyugtattak, hogy igen 48 szem közt marad és egyáltalán nem biztos hogy a You tube nem tiltja le egy hét után.
Akkor lenne még egy kérésem... a műtét alatt nem szeretnék olyat hallani, hogy „HOPPÁ”!
No hasalok ott magamnak egyszer csak a látómezőm perifériáján felcsillan valami. No rá fordulok szemileg. Emberek egy tűzoltó fecskendő méretű szuri! Remegő kézzel rámutatok és mondom a Pindurpandúroknak:
-Ez ugye nem rám vár?
Kedélyesen megnyugtattak.
-De bizony!
Befutott a bicskás dokibácsi. Megnézte a kinövést megpaskolta és fel rikkantott:
-Ej de szép kis aranyos! Már vagy tíz perce kubikolt a sebben amikor megjegyezte.. Mi lehet ez a fémes?
-Dokibácsi az valószínű már az ágy rugója...
Na elkezdi szeletelni. Ezt érzi? Ezt érzi? Kérdések közepedte.
El emelt valamit, aztán koppant valami a kondérban. Te jó isten mondom magamban... csak nem golyót szedett ki belőlem.... holott nem is volt csak a két gyári. Nebazz itt fekszek hason kicsit megszalad a konyhakés oszt mehetek háremőrnek.
Na mivel végzett a dokibácsi megnyugtatott, hogy már varja... előkapta a tűzőgépet és hallom hogy csatt... csitt csatt... és eltelik öt perc. De ez az az öt perc ami fél óráig tart főleg ha te vagy a szenvedő alany. Há mondom nem kértem egy matyó veretes kalocsai hímzést. Na előkapta a zsákvarró tűt oszt meg stoppolt. Panna leragasztotta megpaskolta és kész vagyunk. Kimentem a rendelőből megvártam amíg a vérnyomásom is utolér és haza jöttem. Jaj de nem nagyképűsködök hazafelé az asszony vezetett.... Úgy jártam mint egyszer régen a szegfűs nagy ember... KIVETTÉK A KEZEMBŐL A KORMÁNYT.
Dicsértessék az úr!
Kis kezit csonkolom a Pindúr pandúroknak és köszönet Bicskás doktor úrnak a munkájáért!