Franc ette volna meg.
Na akkor nézzük mikorra osztanak be. Legalább a dolgomat sikerüljön jól végezni hátha akkor nem röhögnek körbe napokig. A bekomon keresgélte a szolgálati helyét és beosztását. Mindössze kilencven két millió kattintás és meg is van a kívánt infó. Gondolta szórakozottan. Mennyivel olcsóbban megoldották ezt az eleink... papír ceruza oszt hali. Ma már eltörnék a öko specifikusok az ember kezét ha csak a kimondaná valaki, hogy papír kellene neki... csak úgy jegyzetelni. Lehet meggebednék ha le kellene írnom egy mondatot folyó írással. Mosolyodott el magában. Volt az akadémián egy cimborája, vagy talán nem is csak ismerőse inkább. Annak volt olyan digifüzete ami tudta értelmezni a folyóírást. Igaz a szövegtárolást már csak átfordított gépelt betűképekkel tudta használni. De akkor is mekkora májer volt már amikor mi kalapáltuk a billentyűzetet ő egyedül kergette a muslincákat a monitoron a műanyag ceruza utánzattal. Tiszta röhögséges már. Bosszankodott magában. Komolyan egy lézer pengével hamarabb jutnék információhoz mint ezzel a klimpírozással.
És tádám csak kicsit fel kell magamat stuccolni már itt is van. Na szóval beosztás asszisztens … magyarán csicska. Egen erre számítottam. Na de hol a rossebben és mikor. Ja és lényeges ha nem a legfontosabb, kivel!?
Kodesi és Moda pilótákkal a vadász hangárban. Aha penge ezeket már ismerem. Ez a két új vadászpilóta. Van valami fejlesztési ötletük a hangárra. De mintha úgy emlékeznék , hogy ezeknek egy profi hegesztő szakember kellene. Na velem aztán meg lesztek áldva. Nem kicsit jobban érdekelt világ életemben a finommechanika és a számítástechnika mint a brutálisan fizikai gépészet. Pedig biztosan megvan a maga szépsége mint például a bádog lavórnak, csak én személy szerint sosem voltam kíváncsi rá. De ugyebár van amit muszáj kipróbálni. Főleg ha azt mondják az embernek, hogy szeretné. Gyorsan nézzük mikor van érkezésem. Gondolta és már kapirgálta is elő az időpontot. Ekkor megreccsent egy hangszóró és ssamanta hangja mintha minden irányból egyszerre támadt volna rá.
-Tomas asszisztens, pontosan 30 perc múlva a szolgálata megkezdődik a vadász hangárban. A helység megközelítése 7 perc. Kérem jelentkezzen be a szolgálati hellyéről.
Tomas felállt és körbenézett a szobában a bekom táblával a kezében.
-Na ez ám a magánélet. Most hogy megerőszakoltál te fogsz ugráltatni is? Jól nézünk már ki. Kiabálta minden irányban mert nem tudta merre keresse a mikrofont, kamerát.
-A felvétel többszöri áttanulmányozása után sem találtam erőszakra való utalást, mozdulatsort, kijelentést. Válaszolt mindenhonnan ssamanta monoton hangja.
Tom hirtelen taj pucérnak érezte magát egy tömött surrogó pályaudvaron.
-Mi van? Felvételt csináltál róla? Mi mi hogy képzelted te elmebeteg túlértékelt guminő.
Ssamanta monoton válasza nem késett.
-Nevem SSAM. Mely rövidítése a feladatomnak és az alkotóm nevének. Szexuális Segédeszköz Anna Markov. Ebből kaptam a Sam- Samanta nevet. Feladatom továbbá a szolgáltatásom tökéletesítése ezen okból kifolyólag a hajó teljes területére kiterjedő hang és képanyag rögzítési lehetőséggel és engedéllyel rendelkezem.
-De nem az én szobámban! És nem az én ágyamban! Ordibálta Tom. Takarodj a szobámból! Illetve nagyra értékelném ha ide jönnél és ezt megbeszélhetnénk mert tiszta idiótának érzem magam hogy az üres szobámmal ordibálok.
-Öt perc múlva ott vagyok. Hangzott a gyors válasz.
-Epedve várom. Tom össze dörgölte a tenyerét. Na most már csak azt kellene kitalálni hogy is fogalmazzam meg a bánatom.
Ide oda sétálgatott a szűk szobában veregette az ágy szélét tenyerébe csapkodott, eleinte ököllel de aztán megszelídült. Végül is igaza van ennek az izének.
Nem volt erőszak és a szex bizony jól esett vele. De akkor is felháborító... vagy nem? Morfondírozott magában. Kopogtak.
-Gyere be ha mersz. Szólt megszokásból Tom.
És akkor belépett Sam ha lehet még izgatóbb volt mint valaha. Kék helyett most fekete comb középig érő overálban volt. Tom egy pillanatra bele feledkezett a mellein feszülő vállpántos felső részbe. De aztán magához tért. Felkapta a fejét és meghökkent. A hosszú barna haj.... hol van!?
-Mit csináltál a hajaddal? Kérdezte bár nem ezt akarta.
-Célszerűségből megváltoztattam ez kevésbé van útban munka közben. De bármikor visszakaphatod a régit. Válaszolta de olyan arccal mintha érzelmet vagy érzést próbálna megjeleníteni. Végül is a mosolygásnál maradt ez az egy kifejezés egyenlőre amit hibátlanul tud imitálni. Tomast az idegroham kerülgette.
-Mi az hogy célszerűség? Levágtad mert útban volt? És megtennéd, hogy ezt a tutajos mosolyt eltünteted az arcodról!?
-Nem kellett levágnom! Meg tudom változtatni szintetikus hajam, szemem bizonyos korlátok között és más egyéb perifériáimat is tudom igénynek megfelelően módosítani.
Tomas közbe vágott.
-Kösz a magyarázatot a más egyéb perifériáidhoz volt szerencsém. Túl közelről is! A Vigyort le radíroznád a képedről!?
A karbon idegszálas arc egyszeriben olyan lett mint egy ázott nokedli. Tom hátra hőkölt.
-Jézusom, inkább mosolyogj az nem ilyen félelmetes.
Sam újra rendezte arcszerkezetét a vékony karbon szálak csodálatos munkát végeztek. Ehhez a tökéletes gesztikulációs átmenethez ahogy a mosoly felépült arra a tál pudingra ami az előbb még az arca helyén volt több száz ilyen karbonszálnak kellett összehangolt munkát végeznie.