Pillanatok alatt eltűnt a csodálat és kérdések tömkelege került a helyére.
-Menyire vagy tisztában a tudattal. Kérdezte Tomas.
– A tudat az én esetemben folyamatos feladat végrehajtás programozott helyzet felismerő viselkedésminták kiegészítésével.
-Tehát dolgozol mint egy gép és néha mosolyogsz, alkalomadtán kefélsz egyet szinte mindegy kivel. Konstatálta a fiú szomorúan.
-Nem. Nem szinte. Bárkivel akin látom a hajlandóságot és az igényt. Ez létezésem alap eleme. jött a monoton válasz. De legalább őszinte gondolta magában a fiú. Bár inkább ne lenne ennyire az.
– Azon kívül, hogy derékig altunk a nyálam tócsájában rajtam milyen hajlandóságot láttál?
-Veled teljesen más a helyzet. A nanoiddal kommunikálva tudom milyen igényei vannak a szervezetednek.
-Igazan? szaladt fel Tom szemöldöke. Akkor most mit szeretnek? ha már átmentél gondolatolvasóba.
-Nem gondlat olvasás. Szimpla kommunikáció a szervezeted részét alkotó nanorobot. Nem tudom mire gondolsz, mit érzel csak annyit, hogy a szervezetednek mire van szüksége.
– Ez érdekes. tátotta el a szájat Tom.
– A szexuális aktus közben is teljes szinkronban voltam a szervezeted igényeivel.
-Csodás csattant fel Tom. Megdugod a testem és csak így pofájába vágod a tudatomnak. Csak tudod egy bibi van nálunk embereknél ez nem mindig választható külön. nálam a tudat és test végig jelen volt a szex közben.
– Talán a hiba azon alapszik, hogy magasabb prioritással ruházod fel a történteket mint az értékük. mondta a kiborg lány.
-Ja talán többet látok bele mint ami valóban benne lehetne a dologban. mondta Tom és elfojtott egy hüppögést. Némán az ajtóra mutatott de nem mert megszólalni. Attól félt remegő hangja elárulja a gép iránt kibontakozó érzéseit. Ssam még beszelni akart, hiszen nem tudta elmondani, hogy ez a beszélgetés benne is más szintre emelte rövid ismeretségüket. De a viselkedés minták utasították, hogy hagyja el a szobát.
Kiment és egyenesen Krüger fülkéje fele vette az irányt. Mikor megérkezett a technikus éppen derékig volt a munkában. A szó legszorosabb értelmében csak a segge látszót ki Egy panelszekrényből. Nem akarta megijeszteni így csak mikor kitolatott szólította meg.
-Krüger technikus futtassunk le egy tesztet rajtam. Kérte. Krügert nem lepte meg a kérés a hajó technikusa ként a robotok, köztük Ssam karbantartása is az ő hatásköre volt. Elindult a helység sarkában lévő drótokkal gazdagon ellátott villamos székre emlékeztető ülő alkalmatosaga fele.
-Leülsz? kérdezte a kiborgot. Mert amióta át alakította állva és ülve is képes volt csatlakoztatni a tesztere a kiborgot. A gépek sokszerűsége szükségesé tette a Ssam hoz kapott egység átalakítását. A kis tömör funkció alkalmassága által behatárolt szerkezeti felépítésű rakodó robotok tol kezdve a felsőbb kiszolgáló tűzcsap alakú egységek tesztelésére, ellenőrzésére alkalmas gépből kioperálta a kényelmi funkciót.
– Kérdéseim vannak. jelentette ki a gép.
Krüger leengedte a drótköteget amit a kezében tartott.
-Nocsak. Ez érdekes. Általában neked inkább kérdés nélküli válaszaid szoktak leni. Hozzám vannak kérdéseid?
Ssam beállt a gépbe hagyta hogy szemeivel végig pásztázza a technikus. Tudta, hogy ez a szem legeltetés nem az a fajta. Inkább hiba keresés.
A első találkozásuk alkalmával tisztáztak, semmi nem lehet közöttük semmiféle szinten. Krüger kezdeményezte ezt a megállapodást azzal az indokkal, hogy nem akarja érzelmei okán befolyásolni Ssam létezését és milyenségét. Azóta inkább mint apa és lánya viszonyultak egymáshoz.