Krüger a konzolhoz lépett és veszettül klopfolni kezdte.
Belekalapálta ujjaival a megfelelő számsort és az ajtó kinyílt.Oda fordult a fiúhoz.
-Van kilépési engedélyünk. Most lemegyünk a katonák szintjére. Ne lepődj meg nem fognak szeretni. Se téged se engem. Azt mondják a pofánkra van írva, hogy pilóták vagyunk. És náluk kötelező feladat utálni a pilótákat. Tom szeme felszökött.
-Számíthatunk arra hogy balhé lesz? Nem vagyok egy jó verekedő főleg ha egy technikussal egy csapatban kell erőt demonstrálnom.
Krüger sértetten vállba verte a fiút.
-Mindenki vigyázzon a maga seggére rendben? Nem neked fogok rinyálni. Viszont készülj fel. Ha balhé van 10-20 perc és ott lesznek a viselkedés rendész robotok. És nagyon nem szeretném ha megint az atyánál kötnék ki. Mielőtt megkérdeznéd elmondom, hogy az atya az egyház képviselője itt közöttünk. Ha valaki bűncselekményt követ el, lásd verekedésben, késelésben, hangos szóváltásban vesz részt azt azonnal az atyához kísérik a VR borgok. És ha egyszer valaki oda kerül akkor bármit megadna, hogy meneküljön. És mint tudjuk nekem a következőnél első az lenne, hogy apró cafatokra tépnék az orrom előtt az alkohol kártyámat. Tehát óvatosan és mint az árnyék. Csak mögöttem.
Tomast egyre jobban érdekelte ez a fura kis emberke. A 160cm magassága keresztezve 60-70 kilójával nem egy díjbirkózó alkat. Talán a harcművészetekben lehet járatos. Gondolta de aztán idült alkoholizmusára való tekintettel gyorsan elvetette. Akkor csak is bicskás lehet. No ezzel akkor jól bevásároltunk. Lábuk alatt kopogott a fém padlózat amíg ki nem értek a rácshoz. Itt Krüger megállította.
-Ide figyelj kölyök. Ez most nem játék! Ez a lépcső itt a pokol kapuja a pilótáknak. Ha nem akarsz velem jönni megvárhatsz itt.
-Szó sem lehet róla! Csattant fel Tom sértetten. Veled megyek ha addig élek is!
-Lehet. Lehet, hogy az utolsó utunk lesz. Az előző fuvarnál volt egy kis balett órám.
-Balett óra? Kérdezte a fiú. Krüger egy 35 centis konyhakést húzott elő a kabátja alól.
-Penge élen volt szerencsém táncolni egy gyalogossal.
-Mi lett a vége?
-Mi lett volna!? Össze vissza vagdaltuk egymást de engem hoztak ki győztesnek. Alapban ez a katonáknál tekintélyt parancsoló esemény lenne. De Moha a zöld fejű sátán-marha ivadék zokon vette, hogy ki csipkéztem az egyik emberét. Nagyon rossz idegzetű de túl jó emlékező tehetséggel áldotta meg a teremtője.
-Teremtője? Csak nem kiborg ő is? Ámult el a fiú.
-Majdnem. És ha mégis hát azon sem lepődnék meg egyáltalán. Moha valószínűleg a repülősök rémálmából lépett elő. Akkora mint egy hegyomlás. De ne tévesszen meg. Láttam késelni. Sebes és kiszámíthatatlan. Csodálatos módon fordítja maga javára minden hátrányát a dromedár alakjának. Szinte nem találtam hibát benne.
-Azt mondod legyőzhetetlen? Vigyorodott el Tomas. Krüger vissza vigyorgott.
-Azt mondtam szinte! No a lényeg annyi lenne, hogy vigyázzunk ne találkozzunk vele ha nem muszáj. Nagyon kicsi az esélyünk rá mert Baba standja a katonai szint legtávolabbi sarkában van. Oda kell eljutnunk minden feltűnés nélkül. Mondta és elindult lefelé a lépcsőn. Egyébként Baba, de neked csak Baba bácsi, na ő a másik figura. Van neki egy olyan betegsége amivel még a Nahrik orvosok sem tudnak mit kezdeni. Saját bevallása szerint betegségéből kifolyólag olyan külsőre mint a régi idők mislenbabája. Pedig mikor sorozták és a kiképzés alatt még jó kondiban volt. Állítólag le akarták szerelni de nem hagyta magát. Elment az utolsó emberig, hogy maradhasson.
Leértek a katonai szintre. Tomas elámult mekkora élet van itt a pilóta szinthez képest. Zsivaj általános volt. Csak amerre mentek ott halkult sugdolózásra a zsongás. Olyan érzésük volt mint amikor a kisegerek vörös szőnyegen trappolnak az egérfogó felé. Tomas rácsodálkozott az ellátó egységek sűrűségére. Szinte egymásba értek az olyan guruló doboz robotok amikből ennivalót, gyümölcsöt és italt lehetett venni. És mindezt ingyen. Még az akadémián sem volt ingyen semmi. Ott a kártyájával tudta vételezni a hasonló élelmiszereket. Itt viszont ingyen szórták az emberek nyakába. Bár nem tudta volna elképzelni ahogy egy sorozatgyilkos kinézetű gyalogos éppen málnát csipeget. A példa mégis azt mutatta, hogy van forgalom. Tomas megfigyelte, hogy a katonák nem eszegetik hanem módszeresen gyűjtögetik a kincstári ellátmányt. Krüger is észrevette mit figyel. Elvigyorodott.
-Nem kell aggódni nem gyümölcstálra gyűjtenek. Azért gyűjtögetik össze és rakják a deszanthajók éléstáraiba a kincstári ellátmányt mert egyes helyeken nagyon jó csere alapnak számít. Ugyebár a CT. Minket az emberiséget, mint nem reguláris fajt vett fel a szövetségbe. Tehát katonai szolgálatot a szövetség égisze alatt teljesen emberi alakulat nem láthat el. Magyarán hivatalosan semmiféle háborúba nem keveredhet. Csak és kizárólag biztosítói és rendfenntartó feladatokra lehet 100%ban emberi zsoldos egységeket alkalmazni. Viszont fű alatt lehet azt is tudni, hogy az emberiség időt, pénzt, tehetséget nem kímélve munkálkodik azon hogy részben, de ha lehet egészben átvehesse a köztársasági harcos faj helyét.
Krüger akkora elánnal magyarázott hátrafelé, hogy szinte lassítás nélkül belerongyolt valami kimondottan masszív dologba. Tomas még időben megállt bár kissé kényelmetlenül érezte magát. Előttük állt egy marha nagy... marha. Tom szeme elfáradt mire végignézte tetőtől talpig a nagydarab katonát. A hatalmas izomkolosszus még talán mókásnak is hatott volna a fekete térdnadrágban kék pólójában és szintén fekete mellényében. De az arca... az valami tömegszerencsétlenség.
Egyszerűen a bika, izomtól duzzadó nyakán szarvak nélküli sátáni arcberendezés mint egy ősember. Széles száj krumpli orr mély gödörben nagy kerek szemek. Sziklaszirtként kiugró vaskos szemöldök, alacsony homlok és.... Tomas majdnem felröhögött. A hatalmas katona feje búbján egészen rövidre nyírt világoszöld kefefrizura éktelenkedett. Tom érezte fel fog röhögni de ezt megelőzvén odahajolt Krüger füléhez.
-Mister MOHA ha nem tévedek. De legalább most már tudom miről keresztelték ilyen idióta becenévre. A hatalmas katona Krüger mellkasára bökött a mutatóujjával.
-Te tartozol nekem egy bicskázással! Remélem felépültél annyira hogy pengét váltsunk!? Vagy talán a kis barátnődet hoztad magad helyett harcolni? Mutatott Tomas-ra.
A körülöttük álló katonák felröhögtek. Krüger próbált egyezkedni.
-Figyelj Moha nem engedném szabadjára a gyereket itt köztetek még valakinek baja esik.
Moha közelebb lépett a fiúhoz. Gyanakodva körbejárta.
-Nem szép dolog tőled Krüger. Téged akartalak villás reggelire. És erre te magad elé tolod a desszertes tálat!? Aztán ez ki fia borja? Legyintett a fiú felé. Azt látom, hogy a felszerelése részben katonai részben diplomáciai egységeknél megszokott darabokból áll. De így együtt még nem láttam ilyent.
Tomas kihúzta magát mert kimondottan hergelte, hogy legyintenek felé anélkül hogy ismernék a tudását.
-Jó napot! intett moha felé. Nem vagyok sem a barátnője sem a maga desszertje. Pilóta vagyok egy Yolanda típusú.. kezdte volna Tom de Moha közbevágott.
-Na nézd már hogy felvágták a nyelvét. Lássuk van e még mit felvágni rajta! A körülöttük gyűrűben álló katonákhoz fordult.
-Bicskázás lesz fiúk. Biztosítsatok a VR-ek ellen és mehetnek a fogadások. Két havi fejadagig állok minden tétet.
Erre a gyűrű megszaporodott belső területre szinte nem változott csak 3 újabb sor zárta körbe a belső gyűrűt. Hevesen hadonászó kezek és sugdolózó emberek téteket dobáltak a két párbajozóra.
Krüger aki eddig némán állt a kör közepén. A „bicskázás” szóra megélénkült. Oda rohant a katonához.
-Te figyelj moha nekem is lenne egy ajánlatom ha már kihívtad magad ellen a sorsot.
A hatalmas test megállt egy pillanatra. Majd két acélos marok ragadta meg Krüger grabancát. Moha közel húzta az arcához a technikust.
-Mi jobbat tudnál annál ajánlani, hogy felszeletelhetek egy pilótát.
Krüger szeme sem rebbent. Egyszerűen keze besiklott a mellénye alá és kettőjük teste közé előhúzta a konyhakést.
-Nézd Moha. Nem kell itt a balhé. Moha már mozdult volna de Krüger megbökte a pengéje hegyével. No no még megvágod magad!
A hatalmas katona elengedte Krügert és ő folytatta.