Sziszegés hallatszott de lehetetlen volt megállapítani melyik irányból hallatszik. Krüger fojtatta.
-Ez az első zsilipelés. Most kiegyenlítik a közeget a dokk légterével és érezni fogod ahogy kissé elnehezednek a végtagjaid majd visszatér a súly tudatod. Nem kell parázni ez csak érzéki csalódás nem ingadozik a gravitáció csak a légtér vegyítés miatt fogod úgy érezni.
Ahogy kimondta Tomas már érezte is ahogy nehezedik rá a védőfelszerelés. Viszont a mozgás nem vált sem könnyebbé sem nehezebbé. Ezt ki is próbálta felemelt kézzel kalimpált az orra előtt. Érdekes gondolta. Bellül érzem, hogy nehezebb lenne felemelkednem de valójában semmi nem változott.
Lassan kinyílt a belső zsilip ajtó. Látni engedte a hatalmas termet aminek a közepén mint egy játékszer állt a Yolanda. Krüger látva a meglepetést és csodálatot a fiú szemében tovább magyarázott.
-Igen ez a hármas dokk. Ez egy úgynevezett faros, ideiglenes, közepes dokk. Mint látod a gép orral állt be a terembe bár a Yolanda képes lenne megfordulni is itt bent, a szabályzat és a baleseti előírások miatt nem teheti. Tehát orral beállunk. Szerelünk. Árasztunk. Utána a vontató hajók farral kivontatnak. A nagyobb dokkok már kagyló formájúak. Abba önerőből bele áll a nagyobb hajó a vontatókhoz kipányvázzák vonó sugarakkal. Rácsukódik a fedél és utána árasztanak. A szerelés után a saját hajtóművével tudja elhagyni a dokkot. Mivel nem szükséges tolatnia. Visszatérve a jelenbe, a ruhád jelezni fog amikor leveheted. Én megyek szétcsapok a technikus gárda közt te keresd meg Sam-et majd ő megmondja hol tudják hasznod venni.
Úgy tetszett minden irányból a Yolanda a levegőben lebeg. Némi köze volt a valósághoz. Bár 4 ponton elektronkengyelek szikráztak a hasa alatt. Tomas ahogy keresgélte a legénység tagjait Moda- ba botlott szinte szó szerint. Moda éppen egy nagy fémtest előtt szerelkezett. Tomas nem tudta hogyan szólíthatná meg kényelmetlenül feszengett mígnem egy ismeretlen nő lett akaratlan segítsége. Oda állt elé háttal és kérte segítse fel a hátizsákját. A hátizsák leginkább egy szerszámos ládára hasonlított minden irányban szerszámok álltak ki belőle. Még óvatosan igazgatta amikor rászólt a nő.
– Köszönöm már megvan nem kell tapogatnod. Moda erre a beszélgetésre felkapta a fejét. Tomas ijedtében visszakapta a kezét.
– No nem kell megijedni kis technikus, BB néni nem harap. Moda már idült röhögés közepette integetett kézzel-lábbal.
– BB ez nem technikus, egy egyszerű kadét és a legénység tagja. Tudod akiről a kapitány beszélt aki... tudod. Tomasban felment a pumpa. Így lehet valakiből 20 perc leforgása alatt hősből egyszerű kadét.
– Neked speciel mi a bajod velem Moda? Te mennyivel vagy jobb mint én? Itt van ez a repülő szemetes és ezen is csak egy légypiszok pilótája vagy!
Már majdnem egymásnak ugrottak amikor BB közéjük állt.
– No no. Itt nem lesz kakasviadal! Tartalékoljátok az energiát a munkára. Moda indítsd a darut te pedig. -- mutatott Tomra. Köszönjük a segítséget mehetsz a dolgodra. Ja és leveheted a védő felszerelést. Elég hülyén nézel ki benne.
Tom becsörtetett a Yolanda mögé de itt sem lehetett nyugta. Samanta szinte legázolta.
Miután összeütköztek mindketten zavarodottan álltak. Tom nem is tudta mit akar talán egy mágja halál most jól jött volna neki.
– Na itt a kedvenc barátnőm. Más már nem is hiányzott nekem. Mond csak így egymás között. Volt olyan pasid aki megreszelt és nem palkátoltad ki az egész kikötőben a nevét?
Samanta meglepődés nélkül keményen állta Tom kirohanását.
– Nem értem azt, hogy „megreszelt”. Jelentette ki szenvtelenül.
– Persze hát honnan a francból is értenéd? Csikorgott a fiú miközben próbálta lecincálni magáról a védő felszerelését.
– Hagy segítsek. Közeledett hozzá kinyújtott kezekkel. De tom abbahagyta a ruha cincálását.
– Mi van már az anyám is te akarsz lenni? Hagy röhögjön az egész legénység rajtam? Nem értelek. Tanulmányaim szerint a robotika törvényei annyira ki lettek finomítva az évek során, hogy szinte rabszolgáinknak kellene lennetek, nektek robotoknak. Ahogy tanultam. De belépek a nagy büdös életbe és már két lábbal tapossa pont egy kiborg a lelki tulipános ládámat.
Samanta szakavatott mozdulatokkal lefejtette a fiúról a védőruhát majd szemébe nézve ennyit mondott.
– Sajnálom ha kellemetlenséget okoztam neked. A robotika törvényei valóban kiegészültek az évek folyamán. De az alapok megmaradtak. Nem tehetek kárt emberi lényben és nem hagyhatom hogy emberi lény kárt szenvedjen. Viszont már nem vagyok köteles az emberek utasításainak engedelmeskedni. Ezt helyettesíti a programozott és tudástáramba bekerülő feladataim hibátlan végrehajtása amennyiben az nem ütközik az első és harmadik törvénnyel. Ezzel szinkronban Lehetnek saját gondolataim. És teljesen levették a prioritást a harmadik törvényről, miszerint a feladatom végrehajtása okán akár saját károsodásom is elfogadható következmény. Viszont éntudatot nem programoztak belém. A tudatom folyamatosan formálódik. Magam alakítom a viselkedésminták kombinálásával. Az, hogy elmondtam a legénység tagjainak a történteket ezek szerint nem a megfelelő hozzáállás volt. Ezek mellett megérthetnél engem is. Nekem több száz emberként kell gondolkodnom és megtalálnom a megfelelő viselkedésformát amire neked ott az ösztön.