Tomas egy gondolatot rágott magában. Romeo észrevetette és rá kérdezett.
– Ha van valakinek valami ötlete akkor ki vele!
-Azon gondolkodom. kezdet bele a fiú amikor az akadémiával fent voltunk vadász gyakorlaton akkor használtak impulzus bójákat. Az oktatónk bemutatta mi van akkor ha közel megy hozzá egy vadász. Ott láttam ilyen elektromos blokkolást.
De ott nem kiégett hanem a túlfeszültség kioldotta a hajtást és a teljes elektronikát.
Lehetséges egy akkora bója ami megfog egy ekkora hajót? És ha lehetséges akkor ki és miért rakta ide az ugró kapu elé?
-Vannak érdekes oktatasi eszközök .. rázta a fejet Krüger de erről nem hallottam. Viszont ha te igen akkor elégé nagy a valószínűsége hogy valóban egy ilyen eszközzel találkoztunk. Mar csak azt kellene megtudni ki rakta ide? Engem a miért? mar nem is érdekelne.
Eben a pillanatban a hajó érezhetően megrázkódott.
-Ez mi a franc volt? kérdezte a parancsnok.
-Nem tudom. Vonogatta a vállát Krüger. Teljesen süketek és vakok vagyunk. Kiszolgáltatottak vagyunk bárkinek és bárminek. Még az is lehet hogy bele sodródtunk egy aszteroida mezőbe. Na onnan nem lesz hétköznapi galopp kihozni a gépet.
-Mindenesetre a készletünk erejéig essünk rá a karelhárításra. A teljes rendszert nem tudjuk tatarozni de szerintem a főbb részeket sikerülni fog elindítani.
– Én ellenorzom a reaktort! jelentette be Samanta.
– A fiú veled megy és segít amiben kell. intet Romeo.
Ekkor újabb két zökkenés következet és a belső kiegyenlítő működésképtelensége okán megérezték, hogy a hajójuk mozgásba lendül.
– Itt valami nagyon furcsa nekem. morfondírozott a kapitány.
-Felmegyek parancsnokiba ti addig tegyetek meg mindent amit csak tudtok. Már galoppólt is felfelé a keskeny folyósokon.
Az első kanyarból kiérve úgy torpant meg mint akit homlokon vágtak. Egy kb. két méteres lény amit nem tudott beazonosítani éppen az elektromos paneltetőket feszegette egy irdatlan eszközzel. Sebtében csinált egy hátraarcot és mar robogott is vissza a gépházba.
– Nagy gaz van! Fosztogatók.
Krüger felnézett a munkájából.
– Mi az hogy fosztogatók?
-Mit nem értesz? Éppen a hajót szereli szét egy óriás gusztustalanság a vezérlő bejáróban.
-De hát, hogy? és miért? értetlenkedett Krüger.
-Pajszerrel és gyorsan. morgott a parancsnok. Te Krüger van itt valami kézifegyver?
Fel kellene menni beszélni vele mielőtt leamortizálja teljesen a hajót.
-Lő fegyver az nincs.. de itt a fiú neki van kézifegyvere. Meg nekem is akad pár késem. De ha meg is tudnánk közelíteni hogyan akarsz beszélni vele? Gondolom nem feltétlenül emberi.
-Erre nem is gondoltam. Akkor visszük Samantát is hátha szót ért valamilyen köztársasági nyelven vele.
Tomas kilepet a többiek elé.
– Parancsnok ha tolmács kell azt hiszem én is tudok segíteni.
Azzal kinyitotta a maszk tárolóját és felhelyezte az arcara.
A legénység elhűlve nézte ahogy betornáztatta arcizmaira a maszkját. Végül is Romeo szólalt meg legelőbb.
-Azt hiszem ha ezen túl vagyunk lesz egy hosszú beszélgetésünk. Gyerünk!
Tomas és a kapitány egymás után osontak előre a folyósokon. Minden neszre igyekeztek figyelni. Mint később kiderült teljesen feleslegesen. Ahol a hatalmas lény dolgozott ott iszonyat csörömpöléssel folyt a munka. halhatóan nem műszerész precizitással amortizálták éppen a technikát. Tomas maga mögé tolta a parancsnokot és kihúzta a kését. Megszisszent a kék fény a penge korul.
-Mi legyen? elkapjam vagy beszélünk vele? Nézett a kapitányra.
-Szerintem erőfölényben van. Nem kellene balhét provokálni ha nem muszáj. inkább beszeljünk vele.
Tomas kiosont a fal takarásából, amíg ellenfele mély elfoglaltsággal feszegette tovább a kábel fedeleket. Aztán felmordult amikor a fedél engedett. Három ujjas mancsát a nyakara tette és erős mormogásba kezdett. A fiúban felrémlett hogy úgy csinál mintha gége mikrofonba beszelne. Nem sok ideje maradt elmélázni a gondolaton. A lény hirtelen szembe fordult vele. A pillanat a meglepetések pillanata volt. Romeo felszisszent mert látta felfedeztek emberét. A lény nem számított látogatóra a háta mögött. Végül Tomas döbbent meg legjobban amikor teljesen szembe fordult vele a lény. Magasan nyugvó majdnem kocka alakú fejen keskeny szájban legalább nyolc olyan tépőfog terpeszkedett amiből egy is elég lett volna a biztos halálhoz egy harapásnál. Egyébként a lény szinte teljesen emberi felépítésű és arányú volt. Derék tájon volt rajta valami öltözék legalábbis Tomas elsőre nadrágnak gondolta. De tévednie kelet. Abból a bizonyos valamiből kis lámpák villantak fel.
A lény megemelte állát felé és Tomasra mormogott. A maszk szem monitorán félsorjázot a fordítás.
– Érted amit mondok?
Tomas válaszolt amit a maszk mormogásra konvertált.
– Beszelj!
- Ki vagy és mit akarsz tőlem? motyogta a lény.
-Te ki vagy és mit keresel a hajómon? kérdezett vissza Tomas.
A lény szeme ki kerekedet.
– Menjünk Razul elé… ő mindenre tudja a választ.
Tomas kicsit meglepődött.
– Ki a fene az a Razul?
– A fejem. jött a válasz a tolmács maszk kijelzőjére.
-Vigyél a fejed elé! motyogta a maszk.
– A társam is jön velünk intett Tomas Romeo irányába.
– Kapitány jöjjön elő!
Romeo kikandikált a fal mögül.