– Na mit traccsoltatok?
– Nem sokat, egyelőre elvisz minket fejéhez.
Romeo értetlenül nézett.
– Nem hordja magánál a fejet?
-Gondolom a csoport vezetőjéhez visz minket. Legyintet a fiú aztán megszorította a kapitánya könyökét.
– Mindig mögöttem álljon és a kést ne nagyon tegye el!
A felvezetőjük nem nagyon kapkodta el csoszogós léptekkel egészen a hangárba vezető létráig ment élőtűk. Ott morgott valamit majd felkapaszkodott a létrára. Felmásztak a hangárban újabb meglepetés várta őket. Moda egy pisztollyal a kezében sakkban tartotta a lényt amíg BB igyekezet jól szituált kötözött sonkát csinálni belőle. Ám amikor Tomas meglátta mi történik rászólt a kis csoportra.
– Emberek ne!
Moda ide oda kapkodta a pisztolyt, hol rá hol a lényre célzott vele.
-Ez meg mi a rosseb? kérdezte majdnem hisztérikusan.
– Enged le a fegyvert! intett felé Romeo is.
Ekkor BB abbahagyta a kötözést és a pilóta elé lépett, kicsavarta a kezéből a pisztolyt majd rá csattintota a lényre. A kakas üresen csattant.
– Nincs benne lőszer. mondta fa arccal.
– Már a szívbajt hoztátok ránk. mondta Romeo.
-Ezt az Ogrét hol találták kapitány? intet a lény fele Moda.
-Éppen a vezetőjéhez megyünk, hogy megtudjuk mit keresnek itt, egy köztársasági szállító hajón. Tomas miközben lefejtette az idegen kötelékeit elmorogta neki mi a helyzet. A lény furcsán oldalt fordította a kocka fejét majd egy lezser mozdulattal felemelte a róla letekert kötelet és minden erőlködés nélkül elszakította. Ezzel is jelezve, hogy a kis csapat még így tömegben sem érezheti biztonságban magát tőle.
-Menjünk! morogta Tomas.
A lény odalepett B B-hez és a kezébe nyomta az elszakított kötelet, olyan arcberendezéssel amit egy ember akár mosolygásnak is vehetett.
kis csoport rövid séta után megérkezett a vezérlő terembe. Ott újabb lények és egy kisebb figura igyekezet rohamosan amortizálni a berendezést. Ahhogy beléptek mindenki szépen lassan felhagyott a romboló munkálatokkal.
Felfejlődtek egymással szemben a felek. Tomas vitte a legénység oldaláról a szót és úgy látszott, hogy nem az idáig kísért egyed fog tárgyalni. A kisebb figura kihúzta magát és Tomas elé lepett.
Majd hátrált egy lepést és letett egy kis korongot a földre. Ebből a korongból lágy kék fény szált fel és körbefogta a testét mint egy sajtbúra.
- Nem fegyver! emelte fel a kezet. Tolmács!
Olvasta hangosan Tomas a szem monitorját.
– Mit kerestek a köztársasági területek eme messzi szegletében?
– Kérdezd meg ők mit keresnek a köztársaság egy szolgálatos hajóján? Tromfolt Romeo.
– Értem amit az ideges lény mond. tolmácsolt Tomas nem kis kajánsággal.
– Engedélyünk van a köztársaság területén gazdátlanul sodródó roncsok és hulladék begyűjtésere.
-Ez a hajó szerinted egy gazdátlan roncs? Bőszült meg a kapitány.
– Minden olyan egység ami nem azonosítja magát, rádió jelekkel és a felszólításra nem válaszol az roncsnak vagy hulladéknak minősül.
-És a csapda? Az is a maguk műve? Kérdezte a kapitány és olyan képet vágott mint aki már régen elvesztette minden türelmét.
– Nem nem, ha raktunk is ki csapdát ara semmi bizonyítékuk nincs.
A kapitány lehiggadt.
-Na ebben viszont téved! Videó felvetélünk van a hajónaplóban mitől vált mozgás és ön azonosítás képtelenné a hajó.
-Ez esetben egy szerencsétlen baleset áldozatává váltunk mindannyian.. szolt Razul. Mondjuk hogy mi elejtettünk egy fékező bóját amire az önök egysége akaratlanul ráfutott. Szavainak nyomatékot adott a mellette felsorakozó 4 ogre.