Az embereknek ettől sokkal egyszerűbb indokai voltak a hadakozás mellett. Egyszerűen a a hódító jogok csökevénye tudott megmaradni amit mar a Spanyolok,Franciak,Angolok is gyakoroltak. A meghódított területek első le rablása mindig a hódítók sajátja.
A kék egyenruhás szenátor érvelése közben folyamatosan gesztikulalt kézzel lábbal.
-Tehát uraim, eme nem csekély tény szól az általam már megindított terv kivitelezése mellett.
Ere a kijelentésére általános lett a hangzavar. Végül egy idősebb alak emelkedett szólásra. A többiek lehalkultak de nem hallgattak el teljesen.
-Kedves szenátor társam mit ért azon, hogy Megindított terv? Csak nem ara akar célozni, hogy a tanács döntését megelőzően mar bele kezdet valamibe aminek a végkimenetele befolyással lesz az emberiség köztársasági megítélésében. Ekkor a kék egyenruhás mosolyogva legyintett.
-Feleslegesek a cirkalmas szavak. Tettek kellenek. Megtettem az első lépéseket, ha nem is hivatalos úton de ügyünk egy szállító hajó formájában már száguld a megvalósulás útján.
Legyen elég egyenlőre annyi, hogy ha a köztársaság ellenünk dönt is meglesznek az eszközeink a gyors katonai felzárkózásra.
Ekkor az idősebszenátor újra a szavába vágott.
-A köztársaság jelenlegi szabályai szerint az emberiség hivatalosan nem vállalhat katonai feladatot. Háborúban és a harci zónáknak meg csak a biztosításában sem vehet reszt. Miből gondolja ön hogy ezen egy szállító hajó és legénysége tud változtatni?
-A változás mar hetekkel ezelőtt megkezdődött!
A köztársaság egy határ menti karantén hajóján teljesít szolgalatot egy emberem. Néhány nappal ezelőttig azonban semmi érdekeset nem jelentett.
Viszont most tudomásomra jutott, hogy a határőrség feltartoztatott és elfoglalt egy cirkáló osztályú Kharut hajót.
Mint önök is tudjak a Karuth birodalom nem kert a köztársaságból. Ezáltal velem jogosan feltételezni, hogy elege erősnek érzi magát mind politikailag mind katonailag ahhoz hogy szembe szegüljön a köztársasággal.
Igy minden tőluk származó technológia csak javítja az emberiség köztársaságon belüli pozícióját.
-
Más fajok ipari kémkedésével akarja egyengetni az emberiség előmenetelét? Elege veszélyes játék az mar biztos.
Az idősebb szenátoron látszott, hogy szavai ellenére nincs meglepve a történteken. Mondhatni bele törődött a döntésbe.
Társa a másik idősebb szenátor szemöldöke felszökkent.
-
Tadeusz szenátor társunk tehát meglökte az emberiség hajóját amelyet tizen éveken keresztül sikerült egyensúlyban tartanunk a szakadék szélén. Kötelességem hát levonni a tanulságot és benyújtanom a lemondásomat.
Erre viszont már a másik idősebb szenátor talpra ugrott két öklével megtámaszkodott a tárgyaló asztalon.
- A lemondását nem fogadom el. Helyette Beadom a magam lemondását.
Ekkor Tadeusz is felállt és békitőleg mosolyogva közbeszólt.
-Na de uraim... uraim. Semmi szükség a lemondásra egyikük részéről sem. Ha jól emlékszem Mort szenátorúrnak 2 míg Jorkos szenátorúrnak már csak egy éve van hátra a szenátor vezetői poszton.
A Jorkos nak szólított Tadeusz elé lépett de úgy, hogy szinte az orruk összeért.
-Nagyon jól informált Mr. Tadeusz. Gondolom annak is utána nézett, hogy a szenátus vezető hármasából nem lehet szimplán öregségi nyugdíjba küldeni szenátort. Ehhez el kell érnie, hogy száz százalékban támogassák a javaslatát. Kíváncsi leszek a háromszáz szenátort mivel fogja megvásárolni.
Majd kinyújtott kézzel arréb tolta a fiatal társát s távozott a tanácsteremből. Az ajtó csapódás csak úgy zengett. Tadeusz lerogyott a székére. Majd Mort szenátorhoz fordult. Most mintha még öregebbnek látta volna.
-Maga nem csapja rám az ajtót?
Az öreg rá emelte a tekintetét.
-Sokat kell még tanulnia Tádeusz. A szenátus vezetése nem azonos egy szektor vezetésével.
-Részletek.
-Igen!! Csattant fel az öreg. Részletek! Csupa nagy betűvel. Itt ha valami „nem sikerül” elsőre, nincs másik lehetőség. Egészében felelőssek vagyunk az emberiség jövőéért. Reménykedjünk abban hogy a maga kis partizán akciója nem hagy nyomot köztársasági berkekben.
-Nem értem szenátor úr. Miért ez a retettegés a szövetségtől. Véleményem szerint ha nem lenne szükségük az emberi fajra nem kezdeményezték volna a felvételünket.....
Az öreg magába roskadt majd kérdön a fiatal szenátor társára pillantott.
-Maga valóban ennyire ostoba? Szükségük van ránk? Maga valóban azt hiszi hogy a szövetségnek szüksége van ránk? Akkor most elmondanám magának. NINCS szükségük ránk. Csak kaptunk egy esélyt. Egy mákszemnyi lehetőséget. Meg tehették volna, ahogy más fajokkal meg is tették, hogy elsöpörnek mint egy homokszemet.
-De a tudományos felzárkoztatásunk...
Az öreg csendre intette.
-Mit tud maga a tudományról? 50 évvel ezelőtt még halomra gyilkoltuk egymást egy marék rizsért, földért. 20 éve szektorizáltuk és ezzel egyszerűbben élhetővé
tettük a földet. 10 éve megkaptuk az űrutazás lehetőségét.
-50 év. Nekem nincs ennyi időm. Éervelt Tadeusz.
-Ez a legnagyobb betegségünk.... vágott közbe az öreg. Az „ÉN”!!! Mi idősebb szenátorok már megtanultuk, hogy nem az „ÉN” számít. Az emberiség akkora technológiai utat tett meg 50 év alatt a köztársaság segítségével, amit ön erőből talán 500 év alatt sem lett volna képes.
-Értem.
-Még ezek fényében is úgy gondolja, hogy a szövetségnek szüksége van az emberiségre? Mosolyodott el az öreg.
-Nem tudom mit tehetünk a megkezdett akcióval.. gondolkodott el Tadeusz.
-Bízzunk abban, hogy az akció nem kerül a szövetségi vezetés látokörébe. De akár egy villámlátogatás a Csaillagközi Tanácsnál enyhítheti a partizán akció élét.
-El akar utazni? A tanács elé járulni kérés nélkül?
-Nem én. Maga! Igyekszik képviselni a döntését. Közben nem feledkezik meg az emberiség érdekeiről és igyekszik megóvni a megbízott embereit is.
-Annál mi sem egyszerűbb. Az embereim profik, nem leplezik le magukat. Csak azt a szállító hajót kell megállítani... azt a Yolandát.