Itt aztán felmérésük után kinek kinek javasoltak egy képzési irányt ahol a legtöbbet adhatja a tudásából. Voltak viszont olyanok akik önkényesen ragaszkodtak a maguk által megálmodott céljaikhoz. Bármennyire is tehetségtelenek voltak az adott kategóriában konokul kitartottak. Ezeknek a kadétoknak megadatott a 3szori próbálkozás a vizsgán. De ha kudarccal járt akkor már csak a sereg vagy a föld maradt a számukra.
*****
Így jutottunk el Tomasz Hegzon kadéthoz aki konokul ragaszkodott ahhoz a tényhez hogy őt a jó isten is pilótának teremtette. Igaz már a második sikertelen vizsgáján volt túl a világűrben otthonosan érezte magát. Oktató hajókon precíz manőverezés pontos fegyelmezett irányítás jellemezte... de a szimulátoron képtelen volt levezényelni egy egyszerűnek látszó be dokkolást is. És most itt a vízválasztó, harmadik vizsgája. Beült a szimulátorba és megkezdte a vizsgát. Egészen jól ment míg egy éles fordulónál ugrott egyet a kép kissé megtolta a jobboldali stabilizáló hajtóművet... de ott már nem lehetett megfogni a hajó „átesett” a szivar alakú test megpördült a keresztirányú tengelye körül és egy gigantikus tomahawk ként csapódott a dokkolásra kész hordozó oldalfalába. -Bassza meg !- Értékelte ki röviden velősen. Ekkor megszólalt az oktatója a háta mögött. -Kiváló fiam... most már csak a túlélő legénységet kell egy francia kulccsal agyonvernie és egy egész hordozót tett el láb alól egyetlen vadásszal!Fejcsóválva gondterhelt arccal folytatta...
-Figyeljen rám Tomasz , maga elmegy egy szép nagy tehéncsordába. Gyakorol még pár évet mint másodtiszt vagy navigátor egy teher hajón. Azután majd visszatérhetünk erre a szimulációs gyakorlatra.
-Egy teher hajón? -ön szerint azért tanultam éveken keresztül hogy egy repülő szemetesen legyek másodtiszt?
Az oktató arca elborult közelebb hajolt és suttogóra fogta a hangját:
-Ide figyeljen maga szemtelen kölyök, javaslom fogadja el az ajánlatom vagy nagyon hamar egy kimondottan kellemetlen klímájú bolygón találhatja magát egy kopott kalasnyikovval és egy rohamkéssel a kezében egy igénytelen gyalogosszázad kilencven kilencedik embereként. Tomasz megborzongott a gondolattól.
-Igen uram!-Értettem uram!-Elfogadom uram!
Ki kászálódott a szimulátorból és az ajtóhoz lépett. Vigyáz állásban várta oktatója engedélyét hogy elhagyja a helyiséget.
Nem sokat váratott magára...
-Leléphet!
Tisztelgett és kilépett az ajtón.
A terem előtt ücsörgő csoport társainak fejrázással jelezte hogy ismét nem sikerült.
Az okos „nem” barátai már egymás között sugdolóztak...tuti katonaság...tuti hogy a gyalogság... már a harmadik ziccere volt....
Fel emelte fejét és mintha most kapta volna meg az ezüst keresztet peckesen végigment a sutyorgók sorfala előtt. Végig ballagott a zsibongó folyosókon és bement a hálófülkéjébe. A fülke nemes egyszerűséggel ötvözte az emberiesség és a raktár szóösszetételt. Csak egy fekhely egy polc és egy asztal szolgálta a raktár és néhány dús idomú alul öltözött vagy éppen pucér hölgyet ábrázoló digitális kép az emberies mivoltát.
Egy villogó zöld lámpa jelezte az ebéd idejét. Gép hang közölte a tápanyag megérkezett, vételezhető.
Az ajtó mellett elszisszent egy kis rekesz fedele amiben megtalálható volt az infúziós tápanyagvételhez való csuklószorító. Fanyalogva ránézett
-Kell a francnak a folyékony kaja.. mondta mintegy magának. Megnyomta az elutasító gombot. A gép újra rázendített :-Újabb vételezési lehetőség 7 óra múlva.
-Hót zroty .. morogta Tomasz...-addigra én már úgysem leszek itt...
Végszóra megérkezett a digipostája.:
”-Állományba helyezési utasítás.
Új szolgálati helye: -Kikötő 1 űrállomás. Dokk 4 „KE71GSH” azonosítóval ellátott szállító hajó.
Szolgálati közvetlen felettese: -Antonow Rómeó másodosztályú hajó kapitány.”
Szolgálat megkezdésének ideje: -Kézhezvételtől számított 24 óra.
Indulás: -Föld Ipari régió 42.űrkomp állomás. (további útvonal digiránytűjére feltöltve)