-Fogaljon helyet. intet fele a doki. Tom bar kissé feszengett azért leült.
-A kezét legyen szíves. Nyújtotta egyik csápját.
Tom szemei forogtak mint a kaméleonnak várta honnan jön a mintavevő szúrás. De azt ugyan hiába. Az orvos megszorította hirtelen a kezet.
Odakapta a szemeit.
-Végeztünk szólt az orvos.
-No hala istenek akkor ezek szerint nem csapolnak meg? kérdezte.
-Miért csapolnánk meg? Ja hogy maga úgy értette a mintavételt!?
Nos elmondom magának hogy ebben a pillanatban az ön szervezeteben hozzávetőlegesen 10.000 nano doktor végzi a mintavételt. Ne aggódjon gondolom tanult a „nano”-ról.
-Arra emlékezem hogy az orvosin volt szó a nanorol. Ha jól emlékszem befecskendezik majd idővel a páciens kipisili de akkor mar minden infó benne van a szervezetéről.
-Durván valami ilyesmi igen. Nos ezek nem fognak távozni a szervezetéből.
Hanem folyamatosan figyelik kiértékelik a szervezete készségét.
-Karaj. Kaptam egy marék sörétet a testembe ami majd itt csörög mint savanyú cukor a zacskóban.
-Figyeljen rám barátom. Talán inkább megköszönhetné hogy van aki ennyire vigyáz magára. Tomasz felkapta a fejét.
-Ez nem rutin eljárás? Nem minden első utazót vizsgálnak?
Mély gúnyos dohogás hallatszott...
-Nem gondolod komolyan ...kadét!? Persze természetesen a kötelező egészségi vizsgálat az minden első utazóra vonatkozik. Tudod kezdetekben nem volt kontroll, boldog boldogtalan mehetett a csillagkikötőbe. Annak rendje és módja szerint megvoltak az eredmények, az anti és erős túl gravitációs megterhelés. A kezdetleges újrahasznosított folyadék. És persze akkor még nem volt saját atmoszférája a kikötőnek.
Mondhatjuk hogy sok ember életén és egészsége árán kezdődött meg az építés.
-Doki kanyarodjunk már oda vissza hogy valaki ezt intézte nekem... amíg finom vagyok és nőies. Fortyant fel a fiú.
-Igen. Hauman.
-Hauman? Az akadémiai tanár és vizsgabiztosom?
-Tanár!? Vizsgabiztos!?... (dohogás) akkor te nem is tudod ki tanított a leendő életre?
-Mi lenne doki ha a lényegre térne. Mégis mi a fenét keresek én itt?
-Háát nem tudom hogy lehetek e teljesen őszinte!? Morfondírozott a lény.
-Javaslom hogy legyen mert ha nem az balesetveszélyes.
-Ejnye ejnye fiatal barátom. Ne fortyogjon. Elmondom amit tudok.:
Amikor én megismertem Hauman hadnagyot ….
-Micsoda? Képedt el Tomasz hogy hogy hadnagy? Az nem a katonai rangfokozat?
Akkor hogy a francba került a flottához?
-Folytathatom?
-Ja persze folytassa csak.
-Na szóval amikor megismertem még katonatiszt volt. Elbeszélése szerint már a Föld egalizálásának végóráiban is harcolt. Utána az új földi tanács őrezredét vezényelte.
És amikor a Föld megkapta a technológiát és a lehetőséget a köztársaságtól. Az elsők között jelentkezett az épülő kikötő szolgálatosai közé. Itt képezte tovább magát minden irányban. De ez csak emlék. Ami az egészből magára tartozik annyi ,hogy akkor kerültem én ide. Fajunkat a „Nahrik” fajt már alapban technológiai és egészségügyi pályára szánta a köztársaság. Méretünk ,7külső perifériánk,2fotografikus síklátó és 2 térben látó szemünk átlag feletti rövid és hosszú távú memóriánk lehetővé tette ,hogy a köztársaság által vezetett anatómiai bonyolultságát tekintve 1-99 ig lévő skálán mozgó fajok szinte bármelyikének elsajátítsuk működési elvét és száz százalékos biztonsággal vállalhassuk karbantartási és javítási igényeit.
-Ácsi dokibácsi. Gebedjek meg ha egy szavadat is értem. És egyébként is hogy jövök én ide?
Dohogás,horkantás.
-Mondtam hogy utálom a kommunikátort. Morogta a nahrik.
-Á szóra sem érdemes alapjaiban egy egyetemi professzornak érthető volt amit mondott... sőt azt hiszem értem én is.
Szóval volt egy faj a nahrik akiket univerzum orvosi pályára teremtett az isten és volt egy hadnagy aki igyekezett minden hülyeségbe elsőként fejest ugrani. De én prosztó kadét hogyan jövök a képletbe?
-Mondtam már. Akaratlanul is van egy őrangyalod.
-Érthetőbben!? És ha megint elkezd halandzsázni Ádám és éváról akkor itt hagyom.
-Maga egy szívesség.
Tomas szeme kikerekedett..
-Hát sok mindennek hívtak már életemben de ez eddig kimaradt.
-Csak hogy értse. Amikor a föld kikötői jogot kapott...
-Haladzsa doki halandzsa.
-Na szóval akkor én még hallgató voltam a köztársaság orvosi és kiborg tani intézetében.
Amikor a földi létet tanulmányoztam ide utaztam tanáraim jóváhagyásával. Bár ők is óva intettek a közvetlen megfigyeléstől, kellemesen csalódtam .
A külsőmön való megütközést napok alatt felváltotta az érdeklődés.
-Dokiiiiiiiiiiiiiiii halandzsaaaaaaaaaa.
-Jól van jól van. Röviden annyi hogy szerelmes lettem az emberi fajba. Az összetettségébe másságába. Kérvényeztem hogy amennyiben orvosi szakszolgálat megkezdi a munkáját az új csillagkikötőben hagy dolgozhassak ott.
-Egy szép pályafutás rőt szakasza. Morgott Tomas
-De hogy kerülök én a képbe?
-Elutasítottak.
-Hogyhogy!?
-Akkoriban és azóta is a köztársaságot a célszerűség vezérelte. Nem teheti mindenki kénye kedve szerint amit szeretne. Mindenkiben megtalálják azt a részt amit legjobban a hasznukra tudnak fordítani. Akkoriban szerelték fel a köztársaság határait karantén zónákkal. Annak annyi a lényege hogy nem jöhet akárki köztársasági területre.
Minden karantén zónán van 5-10 fős akció csoport akik vagy visszafordítják a behatolót vagy bedokkolásra kényszerítik a zóna kórházhajóján. Ott aztán teljes vizsgálat és vallatás következik jövetelének céljáról. Ezek ismeretében döntenek a jövevény további sorsáról.
Egy ilyen kórházhajón kellett volna felvennem a szolgálatot. Már megvolt a parancsom és a helyem is amikor utasítottak hogy törölték a karanténba való kihelyezésem és engedélyezik a munkám megkezdését a Föld1 csillagkikötőjében. Később megtudtam hogy Hauman térdig lejárta a lábát kalapolt kilincselt az ügyemben míg végül sikerrel járt. Hát ennyi lenne a történet. Hauman hadnagy nagy szívességet tett nekem és most végre egy részét viszonozhatom. Amikor harmadszor vizsgáztál ő már tudta hogy nem fog sikerülni. Viszont azt is tudta mennyire fontos némely egyénnek az álma.
Beszéltünk magáról és hogy mit tehetnénk az ügyében. Mondtam neki hogy beszélek Hornet marsallal aki a „Z” tömb (ez egy szállító hajókból álló nagyobb csoport ) kísérő hadiflotta parancsnoka, hátha akad hej egy szállító hajón.
Hát így került maga ide. Fogja meg jól a szerencséjét és ne eressze amíg ki nem hozta belőle mindazt amiről álmodott.
-Hurrá, minden álmom az volt hogy egy űrkukán lehessek létszám feletti. vigyorgott Tomas... doki nekem az volt az álmom hogy egyszer egy hadiflotta zászlós hajóján lehessek kapitány!!!!!
-Csodálatos! ujjongott a nahrik. Hogy ti milyen hálátlanok tudtok lenni, egyszerűen lenyűgöz. Minden bizonnyal az ifjú tengernagy a létrát is felülről kezdi el megmászni!?