-Nyugalom doki. A késsel soha nem volt bajom.
-Mégis azt mondom én neked, és ez egyben az utolsó útravaló tőlem és Hauman hadnagytól, a fegyver nem megoldás semmire. Igyekezz mindig az utolsó utáni lehetőségként fegyvert használni. Járj szerencsével és fedezd fel a végtelen minden zeg-zugát.
-Ó doki mindjárt elsírom magam ez olyan megható. Ha nem lennék biztos benne hogy félreérti most megölelném. Vigyorgott a fiú.
-Az az igazság hogy ezt a „tanára” üzeni általam, csak felidéztem a sorait.
-Már majdnem meghatódtam... doki maga igazán lehangoló tud lenni egy ilyen nagy jelenetnél. Amikor végső búcsút veszünk … csak ennyi jár?
A nahrik feldohogott.
-Végső búcsú? Hamarabb vissza fogsz ide térni mint gondolnád. Például az új 2 generációs nano ért. Bár nem teljesen legális az sem hogy ezek benned vannak. Gondolom nem hagynád ki a gondolat vezérlés lehetőségét!?
-Mi micsoda? Nanoval a vezérlés?
-Jelenleg köztársaság szerte ezen dolgoznak kutatók fejlesztők technikusok százezrei. Olyan nano előállítása ami nem csak nem roncsolja az agysejteket hanem közös együttműködésben a gondolat és véghezvitel közötti időt csökkenti, és onnan már csak egy lépés a gondolat vezérelt hajó,szerviz és sajnos fegyver. Mint minden más komoly pénznyelő kutatás ez is természetesen a hadsereg kezén keresztül folyik. De ez persze szigorúan titkos és te nem tudhatsz róla.
-Igen? És sűrűn szokott egyszerű kadétokkal szigorúan titkos dolgokról csevegni? Vigyorgott Tom.
-Nem feltétlenül.... csak olyan sűrűn amennyire egy kedves barátom kérésére összelopkodni egy teljes felszerelést olyan személy számára akit nem is ismerek. Legyintett a nahrik szórakozottan.
-Mindent köszönök doki. Nyújtott kezet Tomas de ezt később megbánta. Ahogy öt puha kéz megfogta a kezét és megrángatta azt hitte menten kitépi a karját.
-Ahogy az ajtón kilépsz ott szembe találsz egy lépcsőt. Az alján meg kell majd állnod vigyázz nehogy nekimenj a búrának. Amikor zölden világit felfelé a lépcsőn a fény akkor mehetsz. A lépcső tetején jobbra és balra lesznek a kísérők. Ezek amolyan vakvezető robotok csak beledugod a parancskártyád és egy ujjlenyomatoddal azonosítod magad.
Onnantól a robot oda vezérel ahhoz a komphoz amelyik neked kell. Ha menet közben bámészkodnál ne aggódj nem tudsz lemaradni, a kísérő nem hagyja hogy az érzékelő körén kívül kerülj. Ha kell megáll ha kell utánad megy és türelmesen várakozik ha megállnál valahol. Ha fent vagy a kompon már nem veszel el.
Tomas kilépet az ajtón és rögvest meglátta a lépcsőt ami látszólag egyenesen a csillagkikötőig vezetett.
-Franc megette hogy nem telik egy liftre vagy legalább mozgólépcsőre. Nekiiramodott és egy szép íves csattanással nekiment valami láthatatlannak a lépcső aljában. A fejében meglöttyent a velő... vazzze na megvan a búra. Ekkor megszólalt a lépcső alján egy konzol.
-Kérjük ne rongálja a mozgólépcsőt! Használat előtt álljon a sárga vonal elé hogy lefojtassuk a biztonsági szkennelést. Fél lépéssel a vonalhoz állt.
-Helyezze a panel villogó nyílásába a parancskártyáját. Majd ujjlenyomatával azonosítsa magát. Tomas felhorkant.
Nem vagyok itt két órája és már annyit fényképezték az ujjlenyomatom mintha ezzel akarnák kitapétázni a világűrt.
-Helyezze a panel villogó nyílásába a parancskártyáját. Majd ujjlenyomatával azonosítsa magát. Ismételte a panelhang. Tomas betolta a kártyát és a villogó piros képernyőre nyomta ujját.
-Jó utazást Tomas Hegezon kadét. Fojtott szisszenés és láss csodát a lépcső megindult felfelé.
-Na tuti. Indult volna de azért előre tapogatózott két kézzel. Nem megyünk ám kétszer neki a falnak. Vigyorgott magában. Amikor biztos volt benne hogy szabad az út fellépett a mozgólépcsőre. Monoton emelkedés a magasba. Bezzeg a szórakoztató régiókban ott nincs ilyen hogy egy embernek indítanak mozgólépcsőt. A szórakoztató régiók legjobban a mai plázákra hasonlítanak bár ezekben nem vásárolni lehet hanem szórakozás minden válfajával találja szemben magát az ember. -A régi szép idők amikor megszöktünk a kollégiumból és a feketén vásárolt „nagykorú” kártyával be lógtunk a felnőttek részére fenntartott alsóbb szintekre. Na ott volt ám eriszd el a hajam.... persze amíg a biztonságiak el nem kaptak. Azért nem volt rossz lecke az élethez. Gondolkodott el. De közben észre vette hogy emelkedőből vízszintesre váltott a lépcső majd megállt. És amit látott eltátotta a száját. Igaz a belső tér kicsit zsúfoltabb volt mint amilyennek kívülről látszott. De ez mindenért kárpótolt. Annyiféle faj hogy egy idő után már nem is számolta csak próbálta felidézni melyikről mit tanítottak az akadémián. Szinte lehetetlen volt így élőben azonosítani. Ez teljesen más mint amikor egy holo kivetítőn látják tanári magyarázat mellett a különböző fajokat. Az ott például egy Norgon nézd már a köztársasági katona faj. Mi lenne ha megnézném közelebbről mielőtt tovább mennék. És úgy is tett. Elővette tokjából a maszkját és felrakta.
Ha elküldene melegebb égtájra legalább értsem hogy mit beszél. Gondolta és megindult a törpe lény felé. Ahogy közeledett egyre jobban kezdte elveszteni a bizalmát azonosításának helyességében. A lény a derekáig sem ért fel. A sárgászöld bőrszíne két pipaszár lába két keze és a testéből kiálló 2-3 centi hosszú csáp sem emelte adoniszi magasságokba. Tomasz rábökött az ujjával és már kérdezte volna... De erre a mozdulatára elkapta a kezét valami és lecsavarta a levegőből.
Elé lépett egy alak.
-Hé hé hát mit tanítanak az akadémián? Kérdezte tőle az egyenruhás alak...
-Á Korvett kapitány úr... mert Jürgen KK volt aki elkapta az integető kezét.
Nem emlékszem hogy mire is kellene emlékeznem!? Hebegte még mindig leesett állal.
-Jól vésse az eszébe. Nem emeli a kezeit váll fölé nem kezdeményez testi kontaktust más fajokkal, mert van olyan faj ami támadásnak értelmezheti. Ha beszélgetést akar kezdeményezni vagy csak szimplán bámulni akarja mint a borjú az új kaput, előtte mutasson tiszteletet irányába. Nem kell felnyalni a csempét csak bólintson hosszan, a szemkontaktus után.
-Nézzek a szemébe? Kérdezte Tom suttogva. És mégis melyikbe a négy közül?
-Ej kadét biztos hogy nem köztársasági anatómiából bukott? Nem négy szeme van hanem kettő a másik kettő az a légzőszerve vagyis az orr nyílása. Most bólintson lassan tisztelettudón. A Norgon bólintott és éles sipító hangot hallatott. Azzal otthagyta őket.
Tomas a füléhez kapott a sipításra. Ekkor jutott eszébe hogy fent van a maszkja és aktív a kommunikátor.
-Azt hiszem ez a ketyere bedöglött. -kocogtatta meg a maszkját.
-Áh honnan a fenéből van magának ilyen cucca? Szaladt fel a Korvett Kapitány szemöldöke. Ez tuti nem bóvli, ilyent eddig csak diplomatáknál láttam. Tapogatta a maszkot.
-Ajándék egy jó baráttól. Mondta Tomas és evlette visszatette a tokjába.
Ekkor a kapitány meglátta a mellény alól kivillanó övet és a komplett felszerelés.
-Nagyon magas helyen lehetnek jó barátai. Csak ennyit fűzött hozzá.
-Ha nem haragszik megmondaná miért sípolt a Norgon?
-Ennél mi sem egyszerűbb.: kinevette magát. Majd megszokja. Gondolom a kommunikátora be volt kapcsolva és ahogy elnézem ez nem egy vacak ami egyirányú csak fordít hanem oda vissza fordít. Természetesen maga nem hallja amit mond csak a saját nyelvén egyébként megőrülne a Bábel tornyában.
-Menjünk. Intett maga elé a kapitány.
-Nekem azt mondták hogy egy kísérővel kell mennem. Torpant meg a fiú
-Na és én nem felelek meg kísérőnek? Vigyorgott rá a kapitány.
-Dehogynem csak fogalmam sincs hová merre kell menni.
-Én már jártam párszor itt bízza rám magát … Tomas!? Jól emlékszem a nevére?
-Igen Kapitány úr. De kérem szólítson csak „Tom”-nak.
-Nos Tom meg van már az azonosítója?
-Nem uram csak ez a parancskártyám van. Mutatta Tom.
-Na akkor keressünk egy biztonsági terminált. Mondta a kapitány és körbefordult a tengelye körül.
-Ott van. Átmentek a terem másik oldalára ahol egy régi bankautomatához hasonlatos készülék villogott a falon.
-Ide betolod a parancskártyád, majd kiválasztod az „azonosító készítése” opciót a felvillanó vörös foltra ráteszed a tenyered, megvárod míg zöld lesz és már kapod is itt helyben. Innentől nem ujjlenyomattal hanem ezzel a kártyával azonosítod magad. Magyarázta a kapitány.
-Az jó lesz végre. Dünnyögte és végig zongorázta az elmondottakat. Csak egyszer állt meg segítséget kérni. Az opciókban nem volt csak azonosító hanem azonosító és köztársasági zsoldkártya.
-Már olyan régen csináltam a magamét hogy el is felejtettem. Vigyorgott a kapitány. Akkor két kártyát fogsz kapni. A zsoldkártyát jól rakd el ritkán fog kelleni.
Röviden ezek a kártyák már magukban hordozzák az azonosító részt. Tehát minden használat előtt aktiválni kell. Ez igen egyszerű mert ahogy lapjára megfogod már aktiváltad is. És mivel felismeri az ujjlenyomatod csak te tudod használni.
-Köszönöm a segítséget kapitányúr.
-Jürgen csak egyszerűen Jürgen. Ráérsz „kapitányúr” -ozni ha már szolgálatban leszünk. Mosolygott Jürgen és kezet rázott tommal. Most feljebb megyünk egy szinttel Mert a mi kompunk onnan indul.
-Minden szintről máshová mennek a kompok? Ámult Tom.
-Valójában nem de mégis igen. Na csak hogy értsed: ez az épület 5 szintes minden szintről más más helyre csatlakoznak be fönt a kikötőben a kompok. Az öt szint: hadsereg, flotta, szerviz, kiszolgálók és egy plusz szint amit csak igényre vagy előkelőségeknek tartanak fenn. Ez persze nem azt jelenti ,hogy mint kadét csak a flotta kompjaival mehetsz. Csak annyit hogy adott komp az adott szegmenshez legközelebbi ponton fog bekapcsolódni. És ha nem akarsz órák hosszat bandukolni akkor célszerű megválasztani mivel mész.
Megálltak egy matt fekete ajtó előtt.
-Ez visz a következő szintekre. Magyarázta tovább Jürgen. Beszálltak és a lift komótosan megindult felfelé.
-Mint látod a liftben is csak 3 gomb van. Hadsereg szintről csak kiszolgáló szintig mehetsz annál feljebb csak külön azonosítóval vagy kísérettel. No de meg is érkeztünk.
A lift kinyílt Tomas kilépett a keskeny folyosóra. Ez a folyosó már csak fele olyan széles volt mint a „hadsereg” szinten. Az első szinten a kompokkal szemben szinte nem volt szabad terület csak egy majd három méteres közlekedő. Azután kifelé már zsibvásár, étterem, kávézó és minden egyéb ami egy régen volt pályaudvar sajátossága. Na a flotta szinten ezek már nem voltak igaz hely hiányában macerás is lett volna elhelyezésük.
Szinte kopasz terasz benyomását keltette az emberben. Tom-nak feltűnt a lift oldali fal mellett körben lassan haladó színesen villogó fém dobozok.
-Az mi? Mutatott az egyikre.
-Mozgó büfé. Mint látod itt már nincs étterem meg egyéb kényelmi felszerelés. Ezek helyettesítik. De menjünk mert itt maradunk órákra. Lökdöste a fiút a komp felé.
Belülről a komp eléggé egyszerű elrendezésű mint a metró kocsik két oldalon ülésekkel középen kapaszkodókkal.
-Menjünk beljebb valahol ott üljünk le. furakodott beljebb Jürgen.